Magyarán kétszersültek. No persze, ennyire nem szimpla a dolog, de csaknem. Valamelyik nap a Sörözőben ittam a délutáni kávém, a tévében a Sütimester (The Great British Bake Off) című reality ment (mert hát az). Éppen ezzel a fogással szívatták a versenyzőket. Maga a műsor ultra gagyi, de kávé mellé elmegy, és néha adhat ötletet. Megtetszett a fogás, a hétvégi (egészen pontosan a jövő hét végi) menühöz passzolt is (éppen úgy alakítottam).
Körbejártam a kérdést, elolvastam pár receptet - mert abból van aztán temérdek -, aztán megterveztem a magam változatát. Egy pisztáciás, aszalt gyümölcsös összeállítás tetszett meg a legjobban. Egyik délután fel is kerestem a Magboltot az alapanyagért. A héjas pisztácia kilója 5000 HUF. Gyors fejszámolást tartottam. OK, finom, egzotikus csemege, de ennyit nem ér meg, hámozás után alig marad valami, inkább valami mással készítem az ételt. Az erkélyen mindig lóg műanyag hálóban pár kiló mandula, az éppen olyan jó lesz. Mint kiderült, az erkélyen három, bő kilós hálónyi mandula is lógott a rúdon, volt miből gazdálkodni. A hűtőben is volt egy-egy fél doboz kandírozott narancs- és citromhéj, tehát majdnem minden hozzávaló adott volt.
Hozzávalók:
- 30 dkg búzafinomliszt
- 20 dkg rétesliszt
- 20 dkg vaj
- 20 dkg kristálycukor
- 20 dkg mandula
- 4 tojás
- 10 dkg kandírozott gyümölcs
- 2 teáskanál gyömbérpor
- 2 teáskanál vaníliakivonat
- 1 tasak sütőpor
- 1 csipet só
Két nappal elébb hozzáfogtam a munkához. Behoztam a sufniból a satut, és megtörtem rajta egy hálónyi mandulát. A szomszéd igencsak örülhetett, mikor végre befejeztem.
A magot leforráztam és pár percig állni hagytam. Mikor felpuhult a héja, egyesével kinyomkodtam belőle. Egy lapostányéron elterítettem másnapig szikkadni.
Száraz serpenyőben, folyamatosan kevergetve megpirítottam.
Harmadnap aztán deszkán nagyjából megvágtam a magot. A kandírozott héjakat szétmorzsoltam - mert bizony eléggé össze voltak tapadva -, és hozzákevertem.
A lisztekhez hozzáadtam a sót, a sütőport és a gyömbért.
A vajat a cukorral gépi habverővel habosra kevertem.
Hozzáadtam a tojásokat, és azt is alaposan felhabosítottam.
Beletettem kandírozott gyümölccsel elkevert magvakat, majd rászitáltam a lisztet.
Egy falapáttal alaposan összeforgattam az egészet. Mikor nagyjából összeállt, kézzel estem neki, majd egy habkártyával a tál közepére tereltem a tésztát. Az állaga cseppet sem hasonlított arra, amit elképzeltem. Egy kezelhetetlen trutymót kaptam. Mivel addig csak szöveges recepteket böngésztem, gyorsan megnéztem a Youtube-on, hogyan is megy ez? Megnyugvással tapasztaltam, hogy a menő tévés szakácsok is épp úgy küzdenek a lágy masszával, akár az emse a jégen. A videónézés a tésztának is jót tett, az állásban kicsit szilárdabb lett.
Vastagon belisztezett deszkán nagyjából egybetereltem az anyagot, aztán három felé osztottam. Sütőpapírral bélelt tepsin kicsit laposra ügyeskedtem.
Az öreg tepsit alátéve, hármas fokozaton mintegy 35 perc alatt sült meg.
Hagytam egy ideig hűlni, majd kenyérvágó késsel óvatosan felszeleteltem. Nehéz volt szelni, morzsálódott, a széle letöredezett és a kandírozott gyümölcs is folyton ráragadt a kés élére. A tepsire rácsot tettem, ráfektettem a szeleteket és a sütőbe visszatéve teljesen megszárítottam őket.
Finom lett, nagyon roppanós, törékeny. Az ajánlott cukormennyiség kétharmadát használtam, de így is elég édes lett. Gyömbérből talán tehettem volna többet is bele, de a vanília remekül érződött. Azt hiszem felveszem a repertoárba, és kipróbálom másféle ízesítéssel is.
