Feleségem zöldborsópürét akart enni. Semmi fûszer, se faxni - csak egy klasszikus angol zöldborsópüré, amit fish & chips-hez vagy reggelihez esznek az angolok. Ezen felbuzdulásában vett is másfél kiló mirelit zöldborsót (bár kb ennyi van is itthon a fagyasztóban).
Utánanéztem hát a weben, mi is az angolok püréje, amit én is kedvelek. Nos - vittem neki a szomorú hírt - azt száraz felesborsóból (velõborsó) készítik, mint a mi sárgaborsópürénket. Nem baj! Akkor is zöldborsóból készítsem! Engem meg lehet gyõzni, csak fõzhessek :)
Önmagában a püré persze nem elegendõ, legyen hozzá kacsamellfilé. A napokban hozott azt is: kacsamellbelsõ filé vákumcsomagolásban. Ez az a kis darabka a mellehúsából, ami külön lebenyként könnyedén leválik a nagyobb húsról. Meg legyen hozzá idei sárgarépa párolva ...
Utóbb megtaláltam, hogy valóban készítik ezt friss zöldborsóból is (pl. James Martinnak vagy jó receptje is hozzá). Jaa - és csak fél kilóból fõzzem ... (A többi borsót akkor minek vette, kérdezhetném, de ez költői volt.)
Akkor a hozzávalók:
- 65 dkg mirelit zöldborsó (extra zsenge a felirat szerint)
- 5 szál sárgarépa
- 1 dl tejszín
- 2 szál zellerszár
- 6 dkg vaj
- 1/2 csokor petrezselyem
- pici snidling
- 1 girizd fokhagyma
- só, fehérbors
A konfitált kacsához:
- 1 kg kacsamellbelsõfilé (esküszöm, így nevezték a csomagoláson)
- 2 nagy vereshagyma
- 4 dl kacsazsír
- 5 girizd fokhagyma
- 1 csilipaprika (zöld cayenne - ha valakit érdekel, milyen)
- 1 zsályaágvég
- 1 szál virágzó oregano
- 3 ág csombor
- 3 ág hosszúlevelû kakukkfü
- törött bors
- só
Egy kis fazékba öntöttem 2 deci vizet, egy kávéskanál sót és belevagdostam a pici fokhagymát. Feltettem a gázra forrni. Amikor a víz már bõven zubogott beleborítottam a fagyos borsót, ami extra zsenge létére óriási szemekbõl állt. Tíz perc múlva eltûnt a jég, csak a golyócskák fürödtek a forró vízben. Ezt most hagytam bõ félórát kislángon fedõ alatt puhulni, amíg felaprítottam a petrezselymet (a szárát is), a snidlinget és a zellerszárat, amit tálkákban félretettem, hogy ki-ki maga dekorálja a püréjét.
A kacsához felvagdostam a leveles fûszereket (oregano, zsálya), de a szárasokat egyben hagytam. A fokhagymákat feldaraboltam nagyobb darabokra, és egy öntöttvas serpenyõben a kacsazsírba tettem, amit felhevítettem sistergõsre. A kacsamellcafatokat megsóztam, durvára tört borssal megsóztam, és apránként a forró zsírba eresztettem.
A megfõtt zöldborsó fõzõlevét egy tálkába leszûrtem, a vajat hozzáadtam és elkezdtem pürésíteni. Rettentõ sûrû lett, ezért a fõzõlébõl és tejszínbõl 1-1 decit hozzáöntöttem.
Csodás selymes püré lett, de megdöbbentõen édes! Adtam nagy csipet sót hozzá, hogy valamennyire ellensúlyozzam az édességét, dehát ... Félretettem, mert a kacsának még sok idõ kell.
A kérget kapott húsokat kivettem a zsírból, majd beleszórtam a fûszereket, és a nagy darabokra vágott hagymák felét. Ebbe visszatettem a kacsát és felöntöttem a deci sörrel. A tetejére még pont elfért a hagyma másik fele. Egész pici lángra tettem, és bõ 3 órán át lefedve abáltam.
Amíg a hús szaunázott, meghámoztam a sárgarépát és kb 3-5 mm vastag karikákra szeltem. Egy lábasba 2 deci vizet öntöttem, és belehelyeztem a gõzõlõkosaramat. Ráhalmoztam a sárgarépát, és lefedve félretettem. Kb 30 perccel a hús elkészülte elõtt meggyújtottam alatta a gázt, és lefedve gõzöltem szûk félórát.
A tálaláshoz két villával kiemeltem a kosarat egy deszkára.
Feleségem megmelegítette a pürébõl kivett adagját, mert az közben elhült. Én viszont örültem kihülésnek, mert nem folyt szét. Feldíszítettem a tányéromat:
A kacsahús szó szerint szétesett a tányéron, a püré kicsit édes felhangja nem ártott, hisz a sárgarépa is édes volt. Mindent összevéve nagyon finom kései ebéd lett belõle.
A maradék konfitált kacsát pár napig még ettük hidegen, kenyérrel, de tervezem, hogy a maradékból meg egy-két kacsamájból készítek egy pástétomot (divatos szóval rilette-t), és akkor frissítem ezt a posztot vele.
Frissítés:
Elfogyott, mielőtt feldolgozhattam volna ...