Z hazalátogatott a ködös Albionból. Hozta a feleségét, a fiát és bónuszként A-t. A-val régóta nem találkoztam. Egy időben rengeteget lógtunk együtt, jó pár kocsmában megfordultunk, még szüretelni is voltam náluk, aztán megnősült, és szép lassan eltávolodtunk egymástól. Pár éve, mikor Z aktuális látogatása során összefutottunk, volt is valami kis feszültség közöttünk.
Fáztam is kicsit az újabb találkozástól, de nem volt semmi baj, jól eldumálgattunk. Természetesen a főzés és a kert volt a téma, az utóbbit meg is látogattuk. Főzés terén nem remekeltem, tekintve, hogy reggel hatkor keveredtem haza egy koncertről, ami a zenekar tagjaival folytatott monstre turnéba torkollott. Éppen nyitott a bolt, vettem kiflit, némi felvágottat, sajtot és zöldséget, hazaérve gyorsan főztem pár kemény tojást, mivel a trónörökösnek éppen az a kedvence, aztán aludtam három órát, hogy szalonképesebb legyek, mire megjönnek. Rendben le is zajlott a vendégeskedés.
Két napra rá hívott A, hogy ráérek-e, mert hozna nekem valamit. Ráértem. Beállított egy szarvasgombával. Valahol Kecskemét mellett kapta valakitől, aki ki tudja honnan vette? Örültem neki, bár eddig kimaradt az életemből, legalább is így friss formájában. Bújtam az Internetet, mit is kezdhetnék vele. A friss felhasználásra nem volt módom, már megfőztem hétvégére, meg aztán nem is értem rá nagyon bütykölni vele, menni kellett a kertekbe.
Végül egy szarvasgombás vajat és egy olajat készítettem.
A gomba 29 g volt. Folyó víz alatt megmostam, aztán papírtörlővel megtörölgettem. Hát a papír olyan maszatos lett, mint a rosseb. Egy puha fogkefével lesikáltam, és meglepően sok sár jött le róla. Nagyjából a felét lereszeltem a kockareszelőn.
Szoba hőmérsékletű vajjal kikevertem és fóliával letakarva másnapig a hűtőbe tettem.
Éppen véget ért a szabadság, másnap elvittem a melóba. Fehér kenyérre kentem, egészen jó volt, bár nem estem tőle hanyatt. Zed is megkóstolta, neki ízlett.
A gomba másik felét felszeltem. Speciális szarvasgomba reszelőm épp nem volt itthon, ezért a legélesebb késemmel megpróbáltam a lehető legvékonyabbra vágni.
Egy kisebb üvegbe raktam és feltöltöttem olívaolajjal. Az olaj két nap alatt egészen beikrásodott.
Két hét múlva került sor, hogy egy kis spagettivel megkóstoljam az olajat is. Reggel kivettem a hűtőből, újra folyékony legyen.
Aztán jött a sajt körüli bonyodalom. Azt olvastam, hogy legfeljebb egy kis Pecorino romano sajt ajánlott hozzá, ha már mindenáron azzal akarjuk enni. Olyan csak a város túl felén lévő hiperben kapható, ha. Időm nem volt elmenni oda, megpróbáltam a lánc közelebbi boltjában, persze nem volt. Munka ügyben mindenképpen be kellett mennem a vásárcsarnokba, gondoltam, az ottani sajtboltban csak lesz.
A pultnál fiatal lányka, mögötte a bódé ablakában egy asszony. Köszönök illendően, majd előadom a kívánságom:
- Pecorino romano van?
- Nincs.
Ezek szerint el kell térnem az ajánlástól.
- Valamilyen Grana padano jellegű?
- Az sincs.
- Lengyel parmezán? (Egyszer vettem ott olyat, koppintás, de egészen jó.)
Az ablakból: - Csak rezsinaldo van.
- Micsoda?
- Parmezán.
Leesett. Bár szerintem a "jellegű"-be éppenséggel belefért volna.
- Akkor 15 deka Parmigiano reggiano-t kérek.
- Hogy mit?
- Parmezánt.
Már csak a megfelelő méret lenyisszantása okozott némi gondot, de végül kiegyeztünk a harmadik kísérletre levágott 12 dekás darabban.
Kifőztem fél kiló spagettit. Míg a víz felforrt, kiszedtem valamennyi szarvasgombát az olajból, és kicsit megvágtam, hogy jobban el tudjam keverni a tésztával.
A kiszedett tésztát meglocsoltam az olajjal, majd beleszórtam a gombát, és összeforgattam vele. Az olíva kissé savanykás, a frissen vágott fűre vagy zöld almára emlékeztető illata egyből felcsapott, a gomba szóhoz sem jutott mellette.
Szedtem egy adagot, reszeltem rá némi parmezánt.
Voltaképpen nem volt rossz, de semmi különlegeset nem éreztem. Nyilván egy tíz dekás, szaúdi sejkeknek való piemonti szarvasgomba esetében más lett volna az élmény, de nekem csak ez a nyári fajta jutott. Hiába no, kis pénz, kis szarvasgomba. Mindegy, ez is megvolt, kipipálva, ugorgyunk.