Ha trendi akarok lenni, akkor ricottásnak nevezem, de a kispiacon ezt nekem ordaként adta el a készítõje. Azt mondta, tegnap készült, így gyorsan fel akartam dolgozni, mert a friss alapanyagok állítólag sokkal jobbak (hmmm - és egy parmezán sajt? ...)

Fõztem már raviolit, de a ricottával nem igazán lettünk jóbarátok még odaát, a nagy pocsolyán túl sem, merthogy a túróra nem igazán hasonlított. Most viszont eldöntöttem, hogy adok még egy esélyt neki. A spenót ugyan már lement a kertben, de fagyasztottam le eleget. Fûszerek is nõnek, mint a dudva. A cukkínit is a piacról hoztam, a kedvenc néninktõl, aki nem szégyelli, ha szépséghibás az áruja, viszont mindig frisset hoz!

Eredetileg nem is raviolira gondoltam, csak valami spenótos/ordás tésztára, de a cukkíni beevezett, mint nem várt alapanyag. Igaz, Waka is fõzött már cukkínis spagettit, de õ a tésztát tésztával is képes megenni.

Akkor elsõnek kell a töltelék, had érjen össze:

• 20 dkg orda (ricotta)
• 12 dkg blansírozott spenót
• 1 db 25 dekás cukkíni
• 3 dkg frissen reszelt parmezán sajt
• 1 tojás
• 1 csokor petrezselyem
• 1 szál újhagyma zöldje
• 3 salotta hagyma
• 1 girizd fokhagyma
• 1 zöld csilipaprika (a Hybird, az nem csípõs)
• rozmaring, kakukkfü, oregano, zsálya és sok bazsalikom
• 1 ek olivaolaj
• bors, só

A tésztához:

• 2 tojás
• 1 tojásfehérje a ragasztáshoz
• 25 dkg liszt
• 3 dkg vaj a kifõtt tésztára
• só

A paradicsompüré nem tartozott az ételhez, abba végül nem tettem belõle. Legyalultam a cukkínit a durva reszelõn és kicsit lesóztam. Felkarikáztam a hagymaszárat és megaprítottam a salottát. A fokhagymát megzúztam a kés lapjával, és a spenótnak - és akkor már a cukkíninek is - kicsavartam a levét.

Az oliván a hagymaféleségeket puhára dinszteltem. Az ordára ráreszeltem a parmezánt, annyit, hogy elborítsa. Villával széttörtem, összekevertem, és hozzáadtam egy tojást, ami kicsit összefogja majd a fõzéskor a tölteléket: kevésbé folyik bele a fõzõvízbe, ha kilukad a tészta.

A hagymákra még rátettem a cukkínit, spenótot, hogy azt is megpároljam kicsit. A zöldfûszereket felvagdostam, bár lehetett volna apróbbra is. Ezt mind hozzákevertem az ordához, amit még sóztam, és kávéskanálnyi borsot is daráltam bele (pontosan nyolc tekerést). Szép tarka lett, de a hagymás massza még hûlõfélben van, azzal vártam, mielõtt hozzáadom: meg ne fõzze már a tojást nekem!

Jöhet hát a tésztagyártás. Most csak kis adagot fõztem, kettõnknek, ezért két tojásból gyúrtam a tésztát. Lusta voltam, ezért villával kevertem össze, hogy ne kelljen minden alkalommal kezet mosni, amikor fényképezek :) A hagymás cukkínis spenót is szépen összeesett, elzártam hát alatta a gázt, hogy kihüljön. A tésztát (amikor már nem csöpögött belõle a tojás) kézzel meggyúrtam jó kemény állagúra. A tojások kb 22 dkg lisztet vettek fel.

Lett egy kis gömböc, amit mûanyagzacskóba csomagolva félretettem pihenni félórára. Kell egy kis idõ a gluténnek, amig szépen felszívja a nedvességet! Elõkerestem a ravioli készítõ karikát is, amit soha nem használtam még, de láttam a mindenes fiókban a konyhában.

Ezalatt persze kihült a spenótos keverék, ezért beledolgoztam az ordás keverékbe. A tészta is pihent, elkezdtem kinyújtani, de erõt vett rajtam a lustaság, nem fogok 2 tojást kézzel nyújtogatni, jó lesz erre a tésztagép is. Annak van ugyan raviolikészítõje, de az nem volt tökéletes a múltkor, így maradt csak a nyújtó funkciója.

A nyújtónak 7 fokozata van. Kezdtem a 7-essel, majd minden tésztacsíkot áteresztettem rajta. Levettem hatosra, azon is áttekertem. Itt már kezdõdtek a gondok, hogy túl hosszú a tészta, de azt még megoldottam egy felezéssel. Azután jött az ötös, majd a négyes beállítás. Ekkor már akkora lett a tészta, hogy nem fért a nyújtó szilikonra. Kellett egy szép nagy konyharuha, amire elkezdtem átpakolni a véknyabbakat. Nem szaporázom tovább a mondandómat, csak a kettes fokozatig mentem le, mert akkorra már átlátszó volt a tészta. Ha cérnametéltet készítek, akkor bizony az 1-es fokozat is kell! Felvertem egy tojás fehérjét, amivel megkentem a tésztát, majd rápakoltam teáskanányi tölteléket. Erre rátettem egy másik tésztacsíkot, és a raviolikészítõ karikával összepréseltem, és kivágtam a formát.

Ez így most mûködni fog, gyorsan oda kell tenni a szószt is:

• 220 g sült Lucullus paradicsom
• 300 g darabos paradicsomkonzerv
• 2 girizd fokhagyma
• 3 csípõs csilipaprika
• 3 ek olivaolaj

A csilit felkarikáztam és az olivával feltettem pirulni. Utánadobtam a vékonyra szeletelt fokhagymát is. A sült paradicsomot kicsit megaprítottam (a benne lévõ fokhagymákkal együtt), végül a lábasba raktam. A darabolt paradicsomot úgy ahogy van utánaborítottam. Kicsit sóztam és borsoztam is.

Ez így csendben rotyoghat a tûzön, míg a tésztát kifõzöm.

Az elsõ menet fõzése még szépen sikerült. Egy jénaiba pici vajat tettem, és arra szedtem ki a forróvízbõl. Viszont a másodikra igencsak kiszáradtak a tészták, le kellett spriccelnem õket vízzel, majd ruhával letakarni, mert kezelhetetlenné váltak. A kerek kiszúró sem tudott elbánni ezzel a megszáradt tésztával, elõ kellett venni a jó öreg rádlit - azon nem fog ki. Azért a maradékot is ki tudtam fõzni minden további probléma nélkül. Amikor egy réteg tésztat kiszedtem a vízbõl, egy csepp vajjal megkenegettem õket, így nem ragadtak össze (meg az ízük is sokkal finomabb lett).

Az utolsók kifõzésekor (kb 40 darab lett, nem nagyon számoltam) a szósz is elkészült, máris mehettünk ebédelni a teraszra. Azért akadt egy-kettõ, ami kilukadt, dehát nagyon vékony volt a tésztája. Szerencsére csak a kiszedéskor lukadt ki.

Pakoltunk a tányérra a szószból is, meg reszeltünk rá frissen parmezánt.

Amilyen szerencsénk volt, a nap is éppen akkor sütötte meg az asztalt, amikor feleségem a második adagot vette ki magának:

Összesen 6 darab maradt, meg egy merõkanálnyi szósz.

Ezennel megkövetem a ricottát! Eszméletlenül finom lett, és klassz volt az állaga is. A szósz nem volt meglepetés, hiszen ezekbõl az anyagokból sokszor készült már finom paradicsomszósz, talán nem ennyire csípõs, mint ez a mostani volt.

A tészta a vékonysága ellenére is fantasztikus állagú, harapható lett (persze nem al'dente, hiszen friss tészta).

Nagy dicséretet kaptam feleségemtõl: ez volt a legjobb raviolid, amit valaha fõztél!

.

..

...

....

(Ez életem harmadik raviolija ...)