Ha lehet, ne kövezzetek meg érte! Amikor az elsõ új kelkáposztát meglátom a boltban, nem tudok neki ellenállni, és gyorsan hazaviszem.
Otthon azután megkérem a feleségemet, hogy fõzze meg. De most nem így történt, mert itthon se volt, ezért magam álltam neki a megfõzésének.
Roppant kevés dologgal csodás fõzeléket lehet rittyenteni, ami szétomló krumplival és még roppanós káposztával büszkélkedik.
- 1 kis fej kelkáposzta (most 75 dkg)
- 1 nagy öregkrumpli
- 1 fej vereshagyma
- 5-6 girizd fokhagyma
- 2 fonnyadó koktélparadicsom
- 2 paprikacsuma
- 1 ek liszt
- 2 dkg szalonna a rántáshoz
- 1 tk köménymag
- 1 tk majoranna
- 1 kk pirospaprika
- 5 virsli (opcionális)
- só
- õrölt bors (sok, mert úgy szeretem)
Egy bõ liter vizet tettem a lábasba, amiben a behasított hagymát, a megtisztított fokhagymákat, a paradicsomot és a paprikacsumákat elkezdtem fõzni. A káposzta sötét, külsõ leveleit alaposan megmostam (néha liszteskével van tele, akkor kidobom). A fejbõl kivágtam a torzsáját, (ha édes, megeszegetem), majd feldaraboltam a fejet 3-5 cm-es darabokra. Meghámoztam a krumplit, és azt is felkockáztam.
 |
 |
 |
 |
A krumplit és a köményt is beletettem a felforrt lébe. Felkockáztam a setét leveleket is, majd a vastagabb levélereket tartalmazó néhány darabot is a lébe dobtam. Azok elbírnak kis extra fõzést, bár én szeretem, ha roppan a fogam alatt. Végül a lábasba halmoztam az összes káposztát. Kicsit kidagadt, de majd összébb esik.
 |
 |
 |
 |
Gyorsan daráltam rá 20 tekerésnyi feketeborsot, meg megszórtam a majorannával, és lefedtem az edényt, hadd párolódjon a levél. A szalonnát pici kockákra vágva zsírjára pirítottam, majd kieszegettem a zsírból. Helyére tettem a kis lisztet, és egy nagyon vékony rántást készítettem.
 |
 |
 |
 |
Amikor a lisztnek kezdett már színe lenni a zsírban, akkor belekevertem a pirospaprikát, és azonnal hideg vízbe tettem a rántásos edényt, hogy lehûtsem. A lehült zsírba kevertem langyos vizet, így soha nem lesz nekem csomós a rántásom.
 |
 |
 |
 |
A káposztából kihalásztam a hagymát, annak csak az íze kell a főzelékbe. A fokhagyma meg el is tűnik a főzés alatt a léből... A kel 10 perc alatt már összeesett, ekkor beletettem a virslit, ami kimaradt egy lecsóból, és összefõztem õket.
Máris lehet tálalni, amihez magamnak mindig kiteszem a borsdarálót, mert frissen is szeretek beletekerni néhányat.
Ezt az adagot most szinte csak egyedül ettem. El is verte a kelkáposztaéhségemet egy időre :)
Annyira nem lett finom, mintha a feleségem fõzné, de most már legalább tudom, hogy én is képes vagyok az elkészítésére!
