Jóbarátunk ismét csodás ajándékkal lepett meg minket: egy tojós tyúk szépen megtisztítva. Még a tojáskezdemények is benne voltak! Ebbõl bizony tyúkleves lesz sok zöldséggel!

Rettenetes rá voltam éhezve már egy gazdag levesre, ez a tyúk pont jókor dugta fel a fejét a csodahüttõben :) Míg a levest fõztem (igen hosszú ideig), jutott idõm egy újabb kenyérkisérletre is.

Akkor lássuk mibõl lett a leves:

• 1 kistestû tyúk bontva, tisztítva (mert ilyen jó barátunk van!)
• 1 nagyobb gyökér
• 2 sárgarépa
• 1 vereshagyma
• 1/2 karaláb
• 1/4 zellergumó
• 1 pici fej karfiol
• 20 dkg mirelit zöldborsó
• 1 paprikacsuma
• karfiol alaplé

Karfiol alaplevet nehéz találni, meg nem is nagyon fõz az ember, kivéve, ha nagyobb mennyiségû karfiolt blansíroz fagyasztáshoz. Akkor születik ilyen lé is.

Fûszereknek egy nagyobb teatojás jutott:

• a paprikacsuma, mert az mindenbe kell mifelénk
• hüvelykkörömnyi szerecsendióvirág
• 1 tk szinesbors
• 3 szem szegfübors
• 4 szem borókabogyó
• 1 nagy csipet sáfrány

Egy ideje szokásommá vált, hogy ha tiszta levest akarok fõzni, akkor megpirítom grill alatt a húsokat. Kiteregetem a darabokat egy tapadásmentes alufóliára, majd tíz-tizenöt perce a grill alá tolom a sütõben. Menet közben a nagy csipesszel forgatom, hogy ne égjen meg. A hagymát is megpirítom kettévágva: sötétebb lesz tõle a lé. Amíg pirult a hús, megpucoltam a zöldségeket, és nagyobb darabokra vágtam (kivéve a karfiolt, mert az gyorsan megfõ).

Elõvettem egy nagy fazekamat (7 literes :), amit ki tudok tenni az indukciósra igény esetén. Belepakoltam az aljára a zöldségeket és a fûszertojást, arra a pirított húsokat, majd felöntöttem a karfiollével és vízzel színig.

Ment is a tûzre lassan felforrni. Ilyenkor azért mindig készülök, hogy le kell habozni, de most se habzott fel a leves! Levettem a lángot takarékra, hogy épp csak mozogjon a lé, majd nekiálltam a kenyérnek (bár megigértem, hogy nem posztolok több kenyeret):

• 20 dkg BL112 félfehér kenyérliszt
• 30 dkg BL55 simaliszt
• 3 dkg búzasikér
• 30 dkg kovász
• 2,5 dl langyos víz
• 3 g szárított élesztõ (a zacskó 1/4-e)
• 2 dkg só

Mivel most nem volt idõm éjszaka keleszteni, ezért adtam a csepp élesztõt is a tésztához. A szokásosnál több sikérrel kevertem, hogy vajh milyen lesz így, meghát a sima lisztben nem sok a sikér. Kidagasztottam a géppel, elõkelesztettem a keverõtálban egy órányit, majd kézzel átdagasztottam és szakajtóba tettem. Ebbõl óránként kivettem, és kicsit dagasztottam rajta. 4 dagasztás után olyan csodás tésztát kaptam, ami késsel megvágva sem esett össze. A vízzel spriccelést is bírta. Jót tett a sikér (meg a dagasztás is).

Sült 50 percet 220 fokon. Nem álltuk meg, hogy frissen fel ne vágjuk ...

Amíg félrenéztem, eltûnt a sercli és a szelet is ...

Node vissza a leveshez. 3 óra fõzés, és befutottak a gyerekek, hogy õk levest akarnak!!! Kaptak, meg vittek.

A hús, meg a bõre még kemény volt, igy én viszont még további 4 órára kitettem fõni nagyon kis lángra. Azután lehûtöttem, és ment a hûtõbe éjszakára.

Reggel viszont muszáj volt belõle enni. Egy kislábasba kiszedtem magamnak, ahol felforraltam. A tányéromba a saját kenyérbõl csináltam friss pirítóst, amit megszórtam frissen reszelt parmezánnal. Szépen rá is olvadt. Ráütöttem egy friss tojást, arra is szórtam még sajtot, megborsoztam, majd a zubogó forró levesbõl merõkanállal szedtem a tojásra, ami így szinte azonnal meg is fõtt. Kistányérra kiszedtem magamnak a szárnyát, meg a nyakát, amiket be is burkoltam izibe.

Jutott a kanálba kis karfiol is, meg egyebek. A tojás sárgája szépen eloszlott a levesben.

De azért számomra a Zuppa Paveseben a tojással/sajttal átitatott, levesben úszó kenyér a lényeg.

Hiába no, nem mindegy honnan van az a tyúk, amit a levesbe fõzünk ...

Köszönjük szépen!