Vannak olvasóink, akik nem lelkesednek a kókusztejes levesekért. Az õ kedvéért álljon itt most egy "majdnem olyan" leves, ami egészen más. Szerintem ezt szeretné is!

A Tom Yum levesek a csípős savanyú, de nem kókuszos levesek családját képviselik, melynek alapfűszere a galangal gyökér, a citromnád, a lime és a kaffir lime levél. Ezek az alapanyagok majd minden ázsiai vagy indiai boltban beszerezhetők, néha a nagyobb láncok is árulnak ilyet. A galangal gyökér sajnos nem helyettesíthető a gyömbérrel, nagyon más az íze (de az is jó levest ad :). Ha csak csirke, akkor Tom Yum Gai, ha garnélarák vagy kemény húsú hal, akkor Tom Yum Goong, de készülhet csak zöldségből és gombából, akkor csak Tom Yum-nak hívják. A kókusztejjel felöntött változat a Yum helyett Kha középső szócskát viseli.

Persze egy ilyen leves elkészítése igényelt némi elõkészítést: zöldség, csirke vagy rák alaplevet kell hozzá fõzni (nem kell, de anélkül nem olyan jó). A receptet az alaplé készítésével kezdem, amit egy további posztban is felhasználtam, szóval jól figyeljetek oda.

Mint már a múltban többször is, a kutya kajájával kezdõdött minden. Az a fránya csirkemellcsont olyan sok volt, hogy nem fért bele a kutya fazekába az utolsó 8 darab. Szép, kicsi, gusztusos és húsos mellcsontok voltak. Háromból már elkészült egy zöldborsóleves, maradt még öt, amit gyorsan fel kell használni.

• 5 delikát csirkemellcsont
• 2 csirkefelsõcombfilé (hogy ne szomorkodjon magában a csodahüttőben)
• 1 sárgarépa
• 1 gyökér
• a gyökér válla a petrezselyemszálakkal, homok kimosva belõle
• 1 vereshagyma
• 1 vékony szelet zellergumó
• 2 paprikacsuma
• 1 kis fej új fokhagyma
• szinesbors, szegfübors, szerecsendióvirág

A húsokat és a hagymát meggrilleztem. Így egyrészt kicsit sötétebb alaplevet kapok, másrészt nem lesz habos és zavaros a lé (nem nagyon). A kis tottyos (2,5l) fazekamba beletettem a grillezetteket, majd felforraltam. Nem habzott fel. Ment bele az összes zöldség és a fűszeres teatojás. Kitettem a teraszra az indukciósra, mert azt be tudom állítani, meddig fõzzön. El is bicikliztek 3 teljes órát a legkisebb teljesítményen, ami éppen csak mozgatja a vizet.

Eléggé be is sûrûsödött, de nekem kell az íz, a maradékot meg majd lefagyasztom. A csontokról leszedtem a hús nagyját, a többi meg ment a kutya vacsorájába.

Az alaplevet tovább sürítettem, immáron üresen - egészen a felére beforraltam. Ekkor jött az ötlet, hogy kell nekem egy kis rákalaplé is, így kettévettem a levet, és a felébe 12 garnéla páncélját belefõztem. Még lefagyasztani is jutott egy pici doboznyi. Ehhez a leveshez a nem garnélás felét használtam, hisz lesz benne amúgy is.

Az alaplé kész, összeszedtem hát a leves hozzávalóit.

• 12 garnélarák (50/60-as)
• 1 sárgarépa
• 2 cm gyömbér
• 1 ek morzsolt citromnád
• 1 ek õrölt galangal gyökér
• 2 kaffir lime levél
• 1 tk Thai green curry paszta (saját, de már nagyon fogytán van)
• 1 ek olivaolaj
• 1 lime leve (nekem most nem volt itthon, használtam hát 2 citrom levét)
• 12g szárított fafülgomba
• 3 db tamarindgyümölcs (vagy 2 ek tamarindszósz)
• 1 új lilahagyma (szára is)
• 3 ek halszósz (só helyett)
• 2 pici csípõs csilipaprika
• 5 dl alaplé valamennyi csirkehúscafattal benne
• 1 vastag petrezselyemlevélszár

A curry pasztát a kis olajon megpirítottam. A tamarindot megpucoltam, a szép magjait is kiszedtem, majd apróra vágtam. A curry után küldtem a kicsi csilipaprikák felét (nagyon csípett!), valamint a gyömbért és a tamarindot is, hogy együtt piruljanak.

Beleaprítottam a petrezselyemszárat, hozzáadtam a citromnád morzsalékot és a limelevelet. Kicsit kavartam, majd beleszórtam a galangal port is. Felöntöttem egy deci alaplével, és alaposan átfõztem, hogy kicsaljam az összes ízt belõlük. Az egész miskulanciát nagyon finom szûrõn átszürve tettem az alaplébe. Így a Tom yum íz belekerült, de a száraz alapanyag nem :)

A fafülgombát beáztattam kis meleg vízbe - nagyon hamar rehidratálódik. Egy másfél literes kisfazékba csepp vajon lepirítottam kicsit a julienre vágott sárgarépát, amihez hozzáadtam a gombát is. Kicsit gõzöltem õket együtt, majd felöntöttem a csirkealaplével.

Összefõztem, hogy a répa is megpuhuljon kicsit a gombával, majd beletettem a garnélarákokat. Felöntöttem vízzel, hogy tele legyen a kisfazék, és felforraltam. Ennek nem kell több, mint 3-4 perc fõvés.

Ezalatt gyorsan megaprítottam a lilahagyma szárát, meg fél fejet a hagymából is, mert ez lesz a levesbetét.

Beleöntöttem a citromlevet (sajnos nem helyettesíti a lime-ot, annak sokkal jellegzetesebb íze van), megsóztam a halszósszal, és már tálaltam is magamnak a kedvenc távolkeleti levesestányéromban.

Nem sokáig tartott, kellett még két tányérral szednem. Különösen, hogy az elsõbe, a nagy mohóságomban, elfelejtettem levesbetétet tenni :)

A többit átvittem a kedvenc szomszédasszonyhoz, ahol annak kisebbik leánya - az emelt szintû biosz érettségi elõtti hajrában - azon nyomban megette az összeset ...