A városszéli öt betűsben ázsiai akció volt. Vasabis - hát persze! - rágcsák, készételek, különféle kencék. Nézegetem az akciós újságot - néha felviszek párat, prímán lehet rá zöldséget pucolni -, aszongya teriyaki szósz. Gugli a jó barát, rákeres, olvasom az összetevőket. Hát szinte minden van hozzá itthon, a franc se' fog pénzt költeni rá. Körülnéztem a fagyasztóban, épp volt még egy jó csomag csirke felső comb. Megvan! Teriyaki csirke lesz hétvégén. A múltkor úgyis említette valaki, hogy a szezámmagos csirkét a páccal együtt kellett volna sütni, most azt is kipróbálom.
Hozzávalók:
- 1-1,2 kg csirkecomb
- 1 evőkanál rizsbor
- 3 evőkanál szójaszósz
- 2 evőkanál barna cukor
- 2 evőkanál rizsecet
- 1 evőkanál szaké
- 1 evőkanál szezámolaj
- 1 teáskanál osztrigaszósz
- 1 teáskanál frissen őrölt fekete bors
- 1 diónyi gyömbér
- 3 jókora gerezd fokhagyma
- 1 csili vagy jalapeno paprika
- Olaj a sütéshez
A szakéval volt egy kis kavarodás, de végül minden helyrekerült. A Boss kérdezte, mit főzök a hétvégén.
- Teriyaki csirkét.
- Azt meg hogy?
Elsoroltam nagy vonalakban a hozzávalókat
- Szaké az nem lesz, mert nincs.
- Nekem van, hozzak?
- Naná.
Délután csörgött a mobil, leballagtam a ház elé. Kiszállt a kocsiból, kezében egy borosüveg.
- Miért töltötted át? - kérdeztem.
- Ebbe töltöttem.
- Mi?
Aztán lassan kibogoztuk a dolgot. Nem áttöltötte, abba töltötte. Amikor főztek egy határral. Kipróbálták, valami piros enzimmel kezelték a rizsát, aztán lepárolták. Lett szaké, ötven fokos. Na, ebből kaptam. Rögvest meg is kóstoltam. Nem rossz, bár egy szilva jobban ízlene, főzni jó lesz.
Innen már sétagalopp volt.
Kicsontoztam a combtöveket, meg egy valahogy odakeveredett faros combot is, de a bőrt rajtuk hagytam.
Sajnáltam kidobni a csontokat, leszaladtam reggel a kertbe, szedtem pár szál zellerlevelet, egy kis lestyánt, egy zsenge petrezselymet és egy szál újhagymát. Két gerezd fokhagymával, egy répával, némi gyömbérrel és szemes borssal egy jó csirkealaplét főztem, amivel aztán felöntöttem a köretnek főzött rizs, a maradékon meg meggőzöltem a szintén köretként fogyasztott pak choit. A leveleket ugyan kicsit megcsócsálták a földi bolhák, de azért jó volt.
A marinád összetevőit kimértem illetve felaprítottam és jól összekevertem.
A csirkecombokat összeforgattam a páccal és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
Reggel kiszedtem a húst a letyekből és jól lecsepegtettem, a marinádot félretettem. A csirkecombokat két részletben olajon megkapattam, elsőként a bőrös felüket.
Mikor az összes megpirult, leöntöttem a felesleges olajat, visszatettem a húsokat a serpenyőbe és nyakon öntöttem a páccal.
Húsz percre betettem az előmelegített sütőbe.
Sárgarépás rizzsel és gőzölt pak choival tálaltam.
A hús nagyon finom és szaftos lett. Sajnos a pác nem sűrűsödött be, így nem vonta be igazán a húst, de az íze felséges volt. Meglocsoltam vele rizst, egyből más lett, nem mintha nem lett volna amúgy is jó, hála a csirkelének. A szószt valószínűleg be kellett volna előbb forralni kicsit és úgy önteni a húsra, akkor talán jobban hajazott volna a "gyárira".