PO mesélt róla először az egyik közösségi oldalon. Gyorsan elkunyeráltam a receptet. Pár nap múlva mélezett is. Három legyet is ütöttem egy csapásra. Készítettem egy jó fogást, volt mit ennem két napig. Írhatok belőle egy posztot mindenki okulására. És persze kipróbálhattam egy új terméket, de ezt egy kicsit bővebben is elmagyarázom. Úgy esett, hogy a Lipóti Pékség szakított a Cserpessel, alapítottak egy új tejgazdaságot. Valamelyik nap elhoztam egy újságot a kenyérboltból és átlapoztam. Itt találkoztam a lemezes túróval. A füzetke szerint ez egy zsíros túró. Ennek igazán megörültem, mivel PO is kifejezetten zsíros túrót javallott az ételhez.

Egyik nap ebéd után odacsörögtem a pékségbe:
- Tessék mondani, leveles túró van-e?
- Épp most adtam el az utolsót, de ha ma kell, hozatunk át a másik üzletből.
- Ma kellene.
- Hánykor tetszik jönni érte?
- Olyan négy fél öt között.
- Addigra itt lesz.
Ott volt. Megkóstoltam, csaknem olyan jó volt, mint nagynéném falusi túrója.

Összedobtam a köles-kőrözöttet és két napig kényeztettem magam vele.

Hozzávalók:
- 2 dl hántolt köles
- 30 dkg zsíros túró
- mogyoróhagyma, lila hagyma vagy snidling ízlés szerint
- pirospaprika
- őrölt kömény
- só
- olaj
- tejföl, meg amit még gondolunk

Először a kölest főztem meg. Megpirítottam egy kanálnyi olajon.

Felöntöttem 3,5-szeres (7 dl) vízzel, sóztam és felforraltam.

Lefedve betoltam az előmelegített sütőbe és jól megfeledkeztem róla. Kicsit szétfőtt, bár így is voltak benne fog alatt roppanó szemek. A Mester szerint nem baj, ha a köles szétnyílik, ezt sikerült elérnem. Mindenesetre, ha köleskását akarok főzni, most már tudom, hogyan kell.

A lila hagymát és a mogyoróhagymát egészen vékonyra szeltem, nem aprítottam, mivel azt szerettem volna, ha nem tűnik el annyira az ételben.

A kihűlt köleshez hozzáadtam a túrót. Hezitáltam, hogy összetörjem villával, de végül győzött a lustaság, és mint kiderült, így volt jó. Beletettem a hagymákokat, sóztam-paprikáztam, megszórtam köménnyel, és összeforgattam az egészet. A nagy túrórögök eléggé szétmállottak, de azért felismerhetők maradtak a krémben.

Gyorsan sütöttem mellé pár kiflit, meg aprítottam némi zöldséget a tálaláshoz.

Finom lett, aki csak kóstolta, dicsérte. Tisztán csak kölesből talán nem lenne ilyen jó, annyira talán nem jóízű, kell bele az a tejes íz.