A pincében járva találkoztam egy nagy nescafésüveg vöröslencsével. Rég fõztem már, lecsaptam rá. Persze kéne hozzá valami hús is (fehérjét fehérjével ...), ezért keresgéltem valami kisebb darabot a csodahüttõben. Mit tesz a sors: egy 30 dekás darab pacsnit találtam. Akkor megvan kettõnknek a vacsora.

Uton a konyhába - kezemben az alapanyagokkal - sikeresen leejtettem a lencsés üveget. Dühöngtem is rendesen! Most ki kell dobni a nagyját, mert az üvegszilánk nem játék. Lehajolok a nagy üveget felvenni (ez egy 1 literes Taster's Choice Nescafé volt), amikor megdöbbenve állapítom meg, hogy az üveg hibátlan. Pedig csempe padlóra esett, amibõl egy darabot ki is tört! A mûanyag kupakja viszont szilánkokra ment ...

Na szóval sikerült a javát megmenteni, amihez már csak a továbbiakat szedtem össze:

• 30 dkg vöröslencse
• 15 dkg vereshagyma
• 1 ujjnyi gyömbér
• 1 girizd fokhagyma
• 1/2 citrom héja
• 1 kk citromlé
• 1 tk mustár
• 1 tk fehérbors
• 1-1 ek fûszeres csilipaszta
• 1 ek Anaheim csili krém (nagyon aromás, enyhén csípõs csili)
• 2 ek currypor
• 1 dl kókuszkrém (ez olyan, mint a kókusztej, de a híg részét nem tették bele)
• 2 ek ghí
• 6 dl alaplé vagy víz

A ghít felforrósítottam egy kis lábasban, majd megpirítottam rajta a csilipasztákat. Ez minden csili és curry alapfeladata, hogy a zsiradékba feloldjuk a paprikák ízanyagait (meg a kapszaicint). Lereszeltem a gyömbért, és azt is a lábasba kapartam.

Felkockáztam a hagymákat picire, rátettem a megpirított paprikára, megsóztam és elkezdtem párolni. A lencsét alaposan megmostam - nem pépet akarok készíteni. Megreszeltem a fokhagymát és a citromhéjat is, amit összekészítettem a borssal és a curry porral. Amikor a hagyma már összeesett, belekevertem a fûszereket.

Az illatok belengték a fél lakást (ezt a lábaskát nem tudom az indukcióson használni), a hagyma teljesen összeesett.

Mehet bele a lencse. Felöntöttem az alaplével, utána sóztam izlés szerint, és beletettem a mustárt és a citromlevet is. Egy pirinyó cukorral pikánsabbá tehetõ ... Felforraltam, majd pici lángon kevergettem.

A pacsnit felvágtam 2 cm vastag szeletekre.

Reszeltem rá szerecsendiót, megszórtam fehérborssal és egy kis serpenyõbe kanalaztam egy bõ evõkanálnyi ghí-t, amit felforrósítottam. A húsokra csilis sópelyhet szórtam.

A lencse megfótt, a lé nagyját felitta. Belekanalaztam a kókusztejet, egy további kanál curryport, valamint az Anaheim csilit is. Ezt összekevertem, de már nem fõztem tovább.

A hússzeletek épp elfértek a serpenyõben, ahova a sós felükkel lefelé beszuszakoltam. A tetejüket is megszórtam kis csilis sópehellyel. 2 perc múlva (amikor a szeletek széle elkezd fehéredni) megfordítottam, és további 2 percig sütöttem abban reménykedve, a közepe még rózsaszín marad.

A hús felét kivettem magamnak, a másik felét tovább sütöttem a feleségemnek.

Már annyira éhes voltam, hogy azonnal ki is tálaltam a magamét, és meg is ettem (õ csak estére ért haza).

És hogy miért beszéltem többféle feltétrõl?

Másnap délután mindketten megéheztünk. Kicsi lencse még maradt, de hús az nem. A serpenyõt nem mostuk el, ott volt benne a tegnapi ghí meg a pörcök az alján. Belevágtam egy pár virslit, és átsütöttem. (Azért egy pici húscsücsköt még találtam.)

Ezzel most is jóllaktunk!

A vöröslencse jó. A vöröslencse curryvel még jobb, de egy darabka pacsnival vagy virslivel csodálatos!!!