"Azt a kirelejzumát a mestergerendának! Már a fótnak való rongyból főz levest, kee?!..."
Hát abból még talán nem, de már közel járok. Egyszer már főztem csalánt, úgy rémlett, nem volt rossz. Most, hogy kellőképpen kitomboltam magam a böjt után, eljött az ideje, hogy kissé visszafogjam magam az étkezés terén.
Ráadásul Ágnes hozott egy csokor medvehagymát, így nemcsak egészséges, hanem trendi lett a főztöm. Néhány bundás zsemlét azért sütöttem mellé, mert magában bizony a fél fogamra sem lett volna elegendő.
Hozzávalók:
- 70-100 dkg csalán
- 1 kisebb csokor medvehagyma
- 4-6 gerezd fokhagyma igény szerint
- 0,5 dl étolaj
- 2 púpozott evőkanál búzafinomliszt
- 9 dl tej
- só, bors
A feltétéhez:
- 2 tojás
- 1 dl tej
- 2 zsemle
- só
Előző nap mentem el csalánt szedni az árokpartra. A bal kezemre kesztyűt húztam, úgy fogtam meg a növény tetejét, a jobbomban tartott ollóval levágtam a tetejét. A felső 4-6 levelet szedtem csak le, az szép zsenge volt.
Otthon váltott vízben többször megmostam, majd lecsepegtettem, és betettem a hűtőbe másnapig. Másnap még egyszer leöblítettem, és alaposan megmostam a medvehagymát is. Piszok sok piszok és mindenféle állat tud a csalán cikkcakkos leveleiben megbújni.
A hagymát vékonyra vágtam.
A csalánleveleket enyhén sózott, lobogó vízben addig főztem, míg a szára is meg nem puhult egy kicsit. Leszűrtem, és hagytam lecsepegni, míg a rántással bíbelődtem.
Az olajból és a lisztből egy jó adag rántást készítettem. Hajdan tejbe áztatott zsemlével sűrítettem, de most nem volt kedvem vacakolni vele, meg aztán zsemle került mellé amúgy is.
Beleszórtam a medvehagymát, és kicsit megfuttattam.
Rátettem a lecsepegtetett csalánt, felöntöttem a tej java részével, sóztam, borsoztam, és összefőztem a megpirított liszttel. Közben kóstoltam egyet, és éreztem, hogy a medvehagyma bizony nem fogja kellőképpen ízesíteni. Pucoltam hát gyorsan pár gerezd fokhagymát, és öreg darabokra vágva belekevertem a főzelékbe.
A tűzről félrehúzva botmixerrel pürésítettem.
Visszatettem a gázra, felforraltam és a maradék tejjel beállítottam a sűrűségét.
Feltét gyanánt bundás zsemlét sütöttem. A zsemléket keresztben három szeletre vágtam.
Két tojást egy öntésnyi tejjel és egy jó csipet sóval felvertem.
A tejes tojásba mártott zsemleszeleteket olajon ropogósra sütöttem.
Másnap ezt vittem ebédre, és vacsorára is maradt belőle. Odabe' persze lesett a sok kolléga, mind megkóstolta, és rögvest esküt tett, hogy hétvégén megyen csalánt szedni.
Jól emlékeztem, egészen jó étel ez. A nagy Anthelme Jean Brillat Savarin szavai jutnak róla eszembe: "Nincs szar kaja, csak nem tettél elég fokhagymát bele."
