Jó múltkorában emlegette valaki a tejes pitét, (ha agyonütnek, sem emlékszem, ki volt) mondtam is, hogy ismertem én azt, csak éppen tepsis palacsinta néven futott, és barackbefőttel, baracklekvárral és lángoló barackpálinkával kellett tálalni. A lusta háziasszony palacsintája. Hiszen végül is palacsintatészta tepsiben, egyszerre megsütve.
Felvéstem magamnak a megfőzni valók igen terjedelmes listájára. Hétvégére egy kis zöldséglevest terveztem, gondoltam, ennyire azért nem viszem túlzásba az önmegtartóztatást, egy kis édességet összedobok mellé. Mondjuk, tejes pitét. Nekiveselkedtem a szakirodalomnak a weben. Bele is futottam a Benke Laci bácsi által készített tanyasi verzióba, és ott volt a háromféle barack.
Én más ízesítést terveztem neki, tekintve, hogy hetente ötször reggelizem baracklekváros kenyeret. Kenyérsütés közben, míg kelt a tészta, összedobtam.

Hozzávalók:
- 1 l tej
- 30-40 (45) dkg búzafinomliszt
- 2 db L-es tojás
- 2 evőkanál (4 dkg, megmértem) kristálycukor
- tasak vaníliás cukor
- 1/2 tasak sütőpor
- csipet só
- 5 dkg vaj
A tálaláshoz: lekvár vagy valamilyen kence, ízlés szerint.


A liszt adagolásában nagyon nem volt egyetértés a fellelt receptek között, 30-40 dkg között volt a szórás. Mint kiderült, az utóbbi állt közelebb az igazsághoz. A két tojást felütöttem, a kristálycukorral, a vaníliás cukorral és egy csipet sóval a habverővel habosra kevertem.

Beleöntöttem a tej harmadát, majd a sütőporral elkevert liszt harmadát is apránként belekanalaztam.

Utána jött az újabb harmad tej, illetve a kézi habverő. mert a gép igencsak fröcskölt. Aztán megint tej, és elfogyott a kimért 30 dkg liszt. Mértem még tízet. Meg még hozzákanalaztam vagy ötöt. No, ekkor lett megfelelő állagú. Szóval lehet méricskélni a lisztet, de adagolni érzésre kell.

Kicsit hagytam pihenni a tésztát, addig felolvasztottam a vajat a tepsiben, és körbefuttattam benne, hogy az oldalát is érje.

Ekkor kezdett derengeni, hogy ez a mennyiség nagy valószínűséggel egy nagy gáztepsire értendő. A régi tűzhelyhez volt is olyan, de az az újba 2 mm híján nem fér be. Mindegy, sok mindent nem tudtam tenni, beleöntöttem a kisebbik tepsibe, kis lángon sütni kezdtem, és reménykedtem.

Egy órát sütöttem hármas fokozaton, alatta egy másik régi tepsivel a régi sütőből.

Három kanál cukorból egy csipet sóval és két deci tejszínnel karamellt főztem, és azon forrón nyakon öntöttem vele a tésztát, ahogy kivettem a sütőből, majd hagytam kihűlni.

Egészen jó lett. A tészta közepe ugyan kicsit szalonnás maradt, de nem volt nyers, csak puha. Legközelebb fele adagot fogok sütni (vagy beújítok egy nagyobb tepsit) és csokoládé lesz rajta.