Piszkosul megkívántam megint valami édességet. A karácsonyi dőzs már rég elmúlt, a gazdag sütemények emléke is erősen megkopott. Lehetne még cifrázni, egy szó, mint száz, össze kellett dobni valami egyszerű édességet másodiknak. Elsőre a karamellpuding ugrott be. Egyszerű, alig pár dolog kell hozzá (a tej kivételével volt is itthon minden), és hamar meg is van. Aztán eszembe jutott az a tíz tábla étcsokoládé, ami a konyhaszekrényben pihen, és rögtön meg is gondoltam magam, már ami a karamellt illeti. Főztem tehát csokipudingot. És milyen jól tettem!

Hozzávalók 4 adaghoz:
- 6 dl tej
- 10 dkg étcsokoládé (én 60 %-ost használtam)
- 2 evőkanál kristálycukor
- 2 evőkanál étkezési keményítő
- 1 evőkanál sovány kakaópor
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 teáskanál rumaroma

A kakaóport és a keményítőt szárazon összevegyítettem, majd hozzáadtam 2 dl tejet és csomómentesre kevertem.

4 dl tejet a cukorral, a vaníliával és a rumaromával felmelegítettem, beletettem a csokoládét, és habverővel folyamatosan kevergetve felolvasztottam.

Amikor a csokis tej felforrt, hozzáadtam a kakaós-keményítős tejet és folyamatosan kevergetve újra felforraltam.

Hideg vízzel kiöblítettem a tálkákat, és elosztottam bennük a kész pudingot.

Kiraktam az erkélyre, majd mikor meghűlt, babapiskótával tálaltam.

A babapiskóta sajnos még bolti, de dolgozom rajta, hamarosan referálok a házi változatról is. A puding nagyon jó lett, alig tudtam megállni, hogy egy ültő helyemben felfaljam az egészet. Igazi selymes, mély, erős kakaóíze volt neki, ugyanakkor egyáltalán nem lett keserű. A rumaroma hatalmas ötlet volt, jól érződött, adott a pudingnak még egy kis különleges ízt. Talán egy adag tejszínhabbal lehetett volna még fokozni, de úgy gondoltam, elég lesz a jóból. Legközelebb minimum egy liter tejből készítem el.