Ezt is elég régóta dédelgettem már. A járólapot konkrétan 2013 őszén kunyiztam erre a célra Büngyürke apjától, mikor szüretelni voltam náluk. Szóval nem kapkodtam el, de nyugodtan mondhatom azt is, hogy előrelátó vagyok.
Az ünnepek alatt aztán erre is jutott idő, egyik nap nekiveselkedtem, és lőn.
Hozzávalók:
- 15 dkg kristálycukor
- 15 dkg mogyoró vagy valamilyen olajos mag
- 1 teáskanál étolaj
Kábé. Mert van, aki egészen másképp csinálja. Például kevés vízzel teszi fel a cukrot, van, aki vajjal. Egyesek szódabikarbónát is tesznek belé a vége felé, attól könnyű, habos lesz. Szóval lehet cifrázni. Minálunk így készült annak idején, de már az idejét sem tudom, mikor volt utoljára. Annyira nem is szerettem, mert túl kemény volt. Most a mogyoró bőkezű adagolásával ez a probléma megoldódott.
Először a mogyorót pirítottam meg a wokban.
A megpirult magvakat egy tányérra tettem hűlni.
A mogyorót egy erős nejlon csőbe tettem, és párszor végigmentem rajta a sodrófával. Az volt a célom, hogy a darált méretnél valamivel darabosabb őrleményt kapjak. Mint látható, sikerült.
Egy lábosban vizet forraltam, egy alátétre az asztalra helyeztem és rátettem a járólapot. Vékonyan megkentem olajjal. Volt egy olyan elképzelésem, hogy a meleg kerámián majd tovább marad formázható az égetett cukor. Nem maradt.
Kis lángon felolvasztottam a cukrot. Büngyürke Tupperware műanyag keverője - ami szintén itt hevert három éve, várva az alkalomra - az első pillanatban elkezdett olvadozni, úgyhogy gyorsan a fa lapátra váltottam. A végére remek nyalóka lett belőle.
Belekevertem a mogyoró egy részét, majd még valamennyit. Összesen mintegy 10 deka ment bele. A kép nem lett túl fényes, de nem volt időm többet lőni, ez a fázis kicsit kapkodós volt.
Kiöntöttem a járólapra a cukrot, és megpróbáltam valami formát adni neki. A közepén, ahol a legmelegebb volt a kerámia, ragadt le a legjobban, alig tudtam felkaparni. Kézzel nem lehetett hozzányúlni, forró volt, mint a nyavalya. Valamennyire csak eltapicskoltam végül.
Mikor kihűlt, apró darabokra tördeltem.
Az íze finom, az állaga éppen jó: roppanós, de nem kemény. Sajnos elég veszedelmes, jól záródó dobozban kell a kamra eldugott sarkába tenni, különben pillanatok alatt felfalódik.
