Blackened Sirloin
Többrendbeli esemény a csillagok együttállását eredményezte. Karácsonyra hoztam creol, meg cajun fûszereket amelyek közt volt egy, amit magam sem ismertem még: Cajun Blackened fûszerkeverék. Kérdezte is Waka, mi a szösz az a "Blakened", mert nem tartja valószínûnek, hogy feketítést jelentene. Hát pedig igen: egy olyan cajun fûszerrel vastagon bedörzsölt ízesítésre használják, ahol ez a fûszerkeverék karamellizálódik, majd szénfeketére ég, megóvva az általa beborított hússzeletet. Úgy emlékszem, a cajun keverék hozzávetőleges összetételét már megadtam valahol, de ha mégsem, akkor szóljatok, és előkerítem.
A csillagok meg azért álltak együtt, mert tegnapelõtt feleségem beállított 3 szép szelet 21 napig érlelt Angus marha rostélyos szelettel, valamint a gyerekek is bejelentkeztek tegnapra ebédelni. Akkor itt a nagy lehetõség kipróbálni ezt a fajta fûszerezést.
Körítésnek ismét rizibizi, de egy kis kukoricával feldobva. Elég kevés dolgot kellett összegyûjtenem:
- 3 szelet hüvelykujjnyi vastag márványos rostélyos
- 1/2 kg rizs
- 1/2 kg mirelit zöldborsó (450g az manapság)
- 20 dkg csemegekukorica levágva a csõrõl
- 4 ek Cajun Blackened fûszerkeverék
- 4 ek Bayou Cajun fûszerkeverék
- 4 ek barna vaj (egy ghí, amit tovább sütöttem, és ettõl finom dióillata van)
- 4 ek olivaolaj (a szép piros kiöntõbõl)
- kis csokor petrezselyem felaprítva
- 1 tk só a rizsbe
- 1 tk õrölt fehérbors
- 1 ek vaj
A kukoricával persze csalok - azt így veszem, konzervben: pont olyan jó, mintha én fõztem volna. A rizst alaposan megmostam, forró olivában megpirítottam. Megszórtam a fehérborssal. Közben a mikróban felforraltam 1 liter vizet a sóval, amit a forró rizsre öntöttem. 10 percig fõztem, majd konyharuhában hagytam megfõni. A zöldborsót a vajon megpárolva felolvasztottam (szép lett a gõz mozgása a serpenyõben).
Belekevertem a kukoricát és a petrezselymet, majd összemelegítettem az egészet.
Ezalatt a rizs is elkészült, összekevertem hát a zöldsárgával.
Kiszabadítottam a csomagolásból a rostélyosokat. Igen szép világos hús, de lehetne márványosabb. A legvastagabb szeletbõl kitermeltem a vastag faggyút, amit szeletekre vágva a serpenyõben kiolvasztottam. A szeletet magát pedig fele vékonyra vágtam a lyányoknak.
Adtam még vajat és kis olajat a marhafaggyúhoz és összekevertem a kétféle fûszert egy tányérban.
Villával megfürdettem a zsiradékban a hússzeletet, majd beletettem a fûszerbe, ahol annyit szórtam rá, amennyit a zsíros felület felvesz. A vékony szeletekre vékonyabb réteget tettem.
Ekkor kiköltöztem a teraszra. Ezt most nem finnyásságból tettem, mindenkinek azt javaslom, hogy ezt a fajta húst a szabadban készítse, mert nincs olyan szagelszívó, ami a felszálló füstöt elszívná a konyhából!
A serpenyőbe adtam még két kanál barna vajat, annyi elég is lesz. A véknyabb szeleteket csak gyengéden sütöttem, hogy ne égjenek meg, de átsüljön mindkettõ teljesen. A másik két szelettel nem voltam ennyire kíméletes. Szó szerint fekete lett a fûszerkéreg, de a hús közepesen nyers maradt, ahogy mi szeretjük a fiammal.
A rizibizehez kaptunk még szibériai salátát a feleségemtõl. Így lett teljes az ebéd.
A megfeketedett fûszerkéreg egyszerûen leesik a húsról, de ha mégsem, akkor simán le lehet róla tolni a villánkkal. Mivel eléggé sós a fûszer, a húst nem kell még külön megsózni.
Finom ebéd volt, ráadásul karfiollevessel nyitottunk (nem, nem kell fraktálokat enned, ha nem szereted).
Ez a blackened (magyar szavam nincs rá...) módszer rokonszenves, a húsnak fantasztikus íze lett, pedig se marinálás, se pácolás nem elõzte meg a sütését. Az ízből (és régebbi cajun/creole tapasztalataimból) kiindulva használható halhoz, baromfihoz is. Azt nem tudom, a disznó hogy viselkedne vele.