Két kísérletet végeztem el. Az egyik az volt, hogy megpróbáljak a már sokat emlegetett sármelléki pékségben, a nyolcvanas évek végén vásárolt langallóhoz hasonlót sütni. Az persze meg sem fordult a fejemben, hogy éppen olyan lesz, hiszen azt a technológiát én képtelen lennék itthoni körülmények között utánozni, és a szükséges szakmai hozzáértés is enyhén szólva hiányzik.
A másik az volt, hogy lehet-e kenyértésztát csak öregtésztából készíteni. Öregtészta már volt itthon, a hét elején sütöttem kenyeret, a legnagyobb kánikulában, természetesen. Magát a kenyérsütést nem dokumentáltam képekkel, ezért nagyjából leírom a folyamatot.
Összeszitáltam 80 dkg kenyérlisztet 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszttel. 2,5 dkg élesztőt feloldottam 4 dl vízben, és összekevertem a liszt felével. Az így kapott tésztát egy éjszakára a konyhaasztalon hagytam, a tállal együtt egy nagy reklámszatyorba dugtam. Reggelre prímán feljött, a szatyor belsejét vastagon borította a pára, az illata erősen élesztős volt (ennek később lesz jelentősége). Hozzákevertem a maradék lisztet, 2 teáskanál sót és 1 teáskanál sikért. Megdagasztottam a tésztát, majd 30 dekát egy jól záródó műanyag dobozban a hűtőbe tettem. Ez lett az öregtészta.

A langalló sütésnek négy nap múlva álltam neki, szintén este. Az öregtésztát 30 dkg kenyérliszttel és 4 dl vízzel simára kevertem. Nem volt egyszerű dolog, az öregtészta ugyanis meglehetősen gyurmás állagú volt. Egy fakanállal végül addig kutyultam, míg homogén nem lett.

Szatyorba dugtam, és kinn hagytam az asztalon. Reggel kivettem a zacskóból, érdekes módon a szatyor száraz maradt és az illat is elég különös volt.

Végül nem gatyáztam vele - gondoltam, mi baj lehet? - hozzákevertem még 40 deka kenyérlisztet, 1 teáskanál sikért, 2 teáskanál sót, és megdagasztottam.

Egy óra alatt szépen megkelt.

Kiborítottam a deszkára, 30 dekát megint kivettem belőle későbbre, majd alaposan átgyúrtam, kinyújtottam, kilencrét hajtottam és hagytam további fél órát kelni. Ezt még egyszer megismételtem.

A megkelt tésztát végül kinyújtottam a kívánt méretre és a sütőpapírral bélelt tepsire tettem, és még fél órát kelesztettem. Közben begyújtottam a sütőbe és betettem az öreg serpenyőt vízzel megtöltve az aljába.

Fél óra múltán bevagdostam a langallót a Sármelléken látott módon és betettem a sütőbe. Amennyiben a kapott alakzat valakit a kollégiumi WC-kben gyakran látható stilizált ábrákra emlékeztet, a hasonlóság csak a véletlen műve.

30 percig sütöttem 6-os fokozaton, majd újabb 30 percig hármason, végül kapott még 15 percet csutka lángon (A sütőm továbbra sem képes normálisan pirítani.). Míg a tészta sült, három kis gerezd fokhagymát egy kanál olívaolajjal simára kevertem a mozsárban.

Kivettem a langallót és azon forrón megkentem a fokhagymás olajjal, majd megszórtam egy kis sóval.

Jó lett. Nem volt olyan, mint az emlékeimben, de finom volt. Nem sokat gatyáztam vele, felszeltem pár paradicsomot és azzal ettem.

Pár napra rá elővettem az öregtésztát és azzal, valamint 2,5 deka élesztővel dagasztottam kenyeret. Príma lett.