Annyi mákos tésztát főztünk már itt a blogon, gondoltam, én is összeütök egyet.
A közelmúltban táppénzen voltam itthon. Vasárnapra ugyan már kutya bajom volt, de nem akartam lemenni a kertbe, ha összefutok valakivel a cégtől, hallgathatom egy darabig a méltatlankodást. Maradt a főzőcske, meg persze pár nyitott kérdés. Igazán jó széles metéltet nemigen kapni felénk, nem volt más hátra, magam kellet, hogy elkészítsem. A másik gond a mákdaráló. Darált mákot nem veszek, mert gyakran avas. A mákdarálót viszont Kistesó kérte kölcsön jónéhány évvel ezelőtt. Különösebben nem hiányzott, éppen nem szerepelt a mák a menüben, bejglit is inkább diósat sütöttünk. Pár évre rá aztán megint megjelent, hogy vinné a darálót. Mondtam neki, rendben van, de előbb hozd vissza, különben negatív készlet lesz, ha megint elviszed. Na, azóta nincs mákdarálóm, elkutyulta azt a príma, majd' 50 éves öntöttvas kalocsai eszközt. Meg lehet persze elektromos kávédarálóval is darálni - ahogy az történt is -, de a mákdaráló csak megroppantja a magot (és ez lenne a kívánatos), a kávédaráló viszont megőrli.
Egy szó, mint száz, apróbb malőröktől övezve elkészült a mákos tészta.
Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg búzafinomliszt
- 5 tojás
- 1 csapott teáskanál só
Összekevertem a hozzávalókat, kicsit gyúrtam, hogy összeálljon, aztán a deszkára borítottam, és ott folytattam a gyúrást.
Bő 20 perc alatt rugalmas tésztát gyúrtam, éppen jó lett az állaga, nem ragadt, de nem is pattogott labdaként a deszkán.
Fél órát pihentettem (pihentem), addig előkotortam a szekrény mélyéről a tésztanyújtó és -aprító masinát.
A tésztát sodrófával kicsit kinyújtottam és hosszúkás darabokra vágtam.
A tésztanyújtón hat fokozatban lehet állítani a tészta vastagságát, rendszerint kettesével szoktunk ugrani, és kettesnél vékonyabbra nem nyújtunk. Először hatoson kilapítottam az összes tésztadarabot.
Utána jött a négyes,
majd a kettes.
A tésztacsíkokat kb. húsz centi hosszú darabokra vágtam. Sajnos nagyon tapadtak, és az aprításnál nem jöttek szét a csíkok. Ekkor jöttem rá, hogy édesanyámnál miért volt tele minden létező felület, amikor tésztát készített. Szikkasztani kell a tésztát egy kicsit.
Innentől már flottul ment minden, szépen szétváltak a csíkok. A deszkán kicsit megszórtam liszttel, és minden új adaggal összeforgattam.
Mivel aznap nem kívántam tésztát főzni, kihúztam az étkezőasztalt, rá egy abroszt, és a tésztát szétteregettem rajta száradni. Két nap alatt zörgősre száradt, de óvatosan kellett bánni vele, mert igen törékeny lett. Egy zárható műanyag dobozban raktam el.
A leeső darabokból készítettem egy kis cérnametéltet, egy tálcán azt is megszárítottam, jó lesz majd levesbe.
A napokban a sok tennivaló mellett alig akadt időm főzni, egy ilyen rapid étel éppen kapóra jött. Vizet forraltam, jól megsóztam, kevés olajat is öntöttem rá, és kifőztem a tésztát. A főzési időről nem tudok beszámolni, nem mértem. Mikor elkezdett megdagadni, folyamatosan kóstolgattam. Olyan puha nem lett, mint a bolti tészta, megfőve jól harapható volt, nem nem lett kemény, volt tartása.
Egy kevés olajat öntöttem rá, de nem is igazán volt rá szükség, másnapra sem tapadt össze.
Amíg főtt a tészta, megdaráltam a mákot, 3:1 arányban cukorral keverve. Az öreg NDK daráló remekül bírta, 30 éve használom ilyesmikre, de semmi baja.
Jó lett a mákos tészta, három evésre elpusztítottam az egészet. Már csaknem elfelejtettem, milyen jó a házi tészta. Van vele munka, de nagyon megéri.
