Igazából levelestésztából készült háromszög, de a sültparadicsom az igaz. Gyakran készít a feleségem pizzás kiflicskét, ami paradicsomkrémes, párizsis valami - kifejezetten kellemes, valamint a legjobb sörkorcsolyák egyike.

Ez már az általam elkövetett sütemény. Ritkán sütök, de most beleütköztem a pincében egy üveg sült Lucullus paradicsomba, és éhes voltam. Meg amúgy is ott árválkodik a csodahüttõben egy nagy adag leveles tészta, amit el kellene már sütnöm...

Gyorsan kiteregettem a tésztát, hogy szobahõmérsékletre melegedjen, de elõbb begyûjtöttem a hozzávalókat:

• Dupla adag leveles tészta (kb 50 dkg, én Tante Fannyt vettem legutóbb)
• 4 tepsiben sült Lucullus paradicsom
• 5 dkg valamilyen gépsonka - amilyet találsz a hûtõdben
• 5 dkg maradék keménysajt
• 1/2 tubus krémsajt, hogy Poczok2 is szeresse
• 1 tojás
• 2 tk "csipmentes" csilipaprikakrém
• 1 késhegynyi csilipaszta
• szezámmag, lenmag

Amíg a tészta felmelegedett, egy szûrõbe kiszedtem a paradicsomokat, hogy az oliva meg a kis leve kicsorogjon (jó lesz az egy salátára öntetnek). A benne sült fokhagymát is felhasználtam! Felkockáztam a sonkát, de legközelebb egy kicsi darálthússal fogok kisérletezni, az testesebb, mint a gagyi gépsonka. Lereszeltem a sajtot és késsel összevágram a lecsepegtetett paradicsomot. Mindent összekutyultam egy tálban, amikor a tubusos krémsajt eszembe jutott, azt is belenyomtam hát.

Lett egy kis tálkányi belõle, vagy 35 deka töltelék. Begyújtottam a sütõt maximumra (220C), hogy melegedjen, míg betöltöm a tésztát.

A kitekert tésztát rádlival felvágtam 6x6 cm-es négyzetekre (majdnem sikerült is).

A tojás sárgáját kisüvegben a hûtõbe tettem a társához, a fehérjét pedig felvertem kicsit, hogy kenhetõ legyen. Egy ecsettel minden kiskocka szélét megkentem - ez majd segít összeragasztani a háromszögeket. minden kocka közepére tettem egy kávéskanál tölteléket, és háromszög alakban összehajtottam õket. Persze volt, amibõl kimászott a töltelék, mert túl sok lett, meg a tojás se nagyon segített a ragasztásban :( Biztos ami biztos, villával összenyomkodtam a széleket, ki ne csurogjon a töltelék.

Megkentem tojással és szórtam rá kis szezámmagot, mert az jó. A második tésztalapot 8x8 cm-es négyzetekre vágtam, hátha több töltelék fér bele. Erre elfogyott az utolsó kettõnél a paradicsomos kutyulmány. Találtam valami kis eperlekvárt, azzal kentem meg a maradék kockákat. A változatosság gyönyörködtet, ezeket a párnácskákat már lenmaggal szórtam meg. Sõt! Megpróbáltam téglalapra is hajtogatni háromszög helyett.

Amíg a második adagot töltögettem, az elsõ sütõlapnyit bedugtam a forró sütõbe. 18 perc alatt kissé hókábbra sült, mint vártam, viszont cserébe majd az összesbõl kifolyt némi töltelék.

Azért jól mutat a fatányérban.

A második adagot 20 percig sütöttem - így tökéletes lett a színe. Valamivel jobban tartotta a tölteléket is, kivéve az epreset, azokat megettem azonnal, nehogy bûnjel maradjon a helyszínen.

Lett belõle 36 darab, amibõl megettem vagy tizet, de maradt a feleségemnek is. A tészta gyönyörû leveles és könnyû lett (nem az én érdemem), tán az a két óra pihentetés használt neki, amí idõre véletlenül belebonyolódtam egy probléma megoldásába, teljesen elfeledkezve a sütésrõl. A tölteléket sûrûbbre kellene készíteni, meg a hajtogatásnál is érdemes volna visszaperemezni a tésztát, hogy ne csurogjon ki belõle. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy ez a fajta tészta nagyon felszalad a melegben.

A sült paradicsom viszont egy öttalálatos tipp volt a töltelékbe - lottóznom kellene!