Nem is tudom, mit ünnepeltem inkább:
1, Elkészült és beérett (és egy kicsit ki is száradt) a saját füstölésû kacsa, liba és marhahúsom, vagy
2, Kaptam a barátunktól, akinek dílere van, egy gyönyörû cserépfazekat
A két esemény szerencsésen tudtam ötvözni egy fenséges vacsorában. Egy majdnem autentikus sóletben. Már volt egyszer a terítéken egy olyan sólet, amit a nagykönyv megírt, de most egy picit módosítottam a recepten. Nem volt libanyakbõröm, ganefet meg nem akartam készíteni, ezért helcli sem lett, valamint nem szeretek lisztet tenni a sóletbe, és a zsírt is redukáltam. Álljon hát itt egy finom sólet, kóser módra elkészítve.
Begyűjtöttem a hozzávalókat egy 4 literes lábashoz:
- 50 dkg fehér gyöngybab
- 40 dkg füstölt marhanyak
- 15 dkg füstölt kacsamell
- 1 füstölt libacomb
- 40 dkg nyers marha fartõ (szegy nem volt itthon)
- 10 dkg árpagyöngy (gersli)
- 6 tojás
- 3 vereshagyma
- 4 ek kacsazsír
- 1 púpos ek pirospaprika
- 4 girizd fokhagyma
- 1 teáskanál só
- 1 teáskanál szemesbors
- 3 friss babérlevél a babérbokromról
- 6 dl marhacsont alaplé
A babot és a húsokat is beáztattam még elõzõ nap délután, így volt 24 órájuk, hogy a bab puhuljon, a kiszáradt füstöltek meg rehidratálódjanak, és a fölösleges só kioldódjon belõlük.
Feltettem a lábast platnin a gázra, belekanalaztam a zsírt és ecsettel liberálisan bekentem belülrõl mindenhol. Új az edény, nem akarom mindjárt azzal kezdeni, hogy valamit beleégetek.
Felvágtam a hagymát nagyobb darabokra, és betakartam vele a lábas alját. Egy picit meg is pároltam, hamár ott a platnin a lábas. Most durranjon szét a cserép, ne akkor, amikor már fõ benne a sólet!
Az összes hús saját füstölés eredménye. a libacomb azért hókább, mert az egy másik fázisban készült, és rövidebb ideig volt a füstön. Feldaraboltam olyan 5-6 cm-es darabokra a húsokat (a fartõt is, csak nem tettem a deszkára fotózáshoz.
A lábasba a hagymára tettem alulra a babért, majd megszórtam egy réteg gerslis babbal. Rápakoltam a feldarabolt húsokat, belepaszíroztam a fokhagymát, megszórtam a paprikával, szemesborssal és a kis sóval.
Rászórtam a maradék gerslis babot, kitöltve a hézagokat a húsok közt, meg a fura formájú lábos szegélyébe is tuszkoltam belõle. Tetejére tettem az alaplékockákat, ahol minden kocka 3 dl alaplének felel meg. Se a csodahüttõben, sem ebben a lábosban nem jutott már hely marhacsontnak, ezért az alaplé. Felöntötem vízzel, és beleillesztettem a megsikált tojásokat.
A lábasra feltettem a fedelét, majd betoltam a sütõbe (lásd a nyitóképet). Begyújtottam, és 180 fokon futtattam kb 25 percig, hogy felforrjon az egész, majd az abszolut minimumra állítottam a lángot. A lábas tetején a foggantyúban van egy pici lyuk, amin a gőz távozhat, ha akar.
Ezután irány a kert, gereblézés, fûnyírás meg palántaföld szitálás/keverés. Idõm mint a pelyva. Kétóránként ránéztem, van-e még leve, mert az elõzõ sóletemnél annak hiánya volt a baja a mi izlésünkhöz. Kellett is adni még fél liter vizet a negyedik órában! A harmadik vizitnél egy tojást szétnyílva találtam, kivettem hát, és gyorsan megettem, amíg senki se látja (már igencsak éhes voltam). Hamár kinn az edény, lekanalaztam róla egy rakat zsírt is, ami a kacsa-liba kettõsbõl kiolvadt.
Feleségem színházban volt, nem álltam meg, hogy meg ne vacsorázzak, mielõtt hazaér. Elvégre hét órát vártam egy szem keménytojással a gyomromban :)
Minden omlós és szaftos. Nem lett túl sós sem, a helcli sem hiányzott, és olyan volt az íze, mint gyerekkoromban, pedig nem is kemencében sült.
Pakoltam a kislábasba egy adagot a szomszédasszonynak is, de azt nem fotóztam, mert lusta dög vagyok. Helyette itt egy másik nyálcsordító kép a vacsorámról:
A verdikt:
Amint beáll a tél, ismét nekiállok füstölni. Megpróbálok másfajta fákkal is dolgozni, mert van sok levágott gyümölcsfám. Érdemes volt rendesen, klasszikus módszerekkel pácolni a húsokat, mert remek lett az ízük. A húsvéti sonkát is magam fogom elkészíteni!