Ahogy igértem , elkészült az édesköményleves. Nem távolkeleti módra, csak hogy kedvet csináljak hozzá mindenkinek, aki még nem fõzött ilyet. A kis tányérkészletet csak azért használtam, hogy eldicsekedjek vele, milyen szépet lõttem :)
Az édesköménygumót mostanára már majd minden bolt zöldségpultján fel lehet lelni. Most éppen nincs szezonja, így egy kissé drága: 600-800 Ft/db, de nyár végére lesz sokkal olcsóbban is.
Jellegzetesen ánizs illatú, bár nem tolakodóan. Nevezik ánizskapornak is a leveleik hasonlatossága miatt. Alacsony kalóriatartalmú, sok C vitamin, kálium és kalcium van benne.
Hozzávalók 4 adagra:
- 1 nagy édesköménygumó
- 1 közepes krumpli
- 1/2 sárgarépa
- 1/2 vereshagyma
- 10 cm póréhagyma
- 3 girizd fokhagyma (ez most füstölt, hogy kipróbáljam, milyen)
- kis darabka gyömbér
- 1 lime (vagy fél citrom) leve
- 1 l csontalaplé vagy víz
- 1 dl tejszín
- 3 szem szegfübors
- 2 szem világos kardamom
- 1 csillagánizs egy ága
- kiskanálnyi reszelt citromhéj
- 3 ek olivaolaj
- 1 mokkáskanál cukor
- só
A receptbõl kihagyható a gyömbér, a lime és a csillagánizs, ha valaki nem rajong értük.
A póréhagymából levágtam a kb 10 centis darabot, hosszában kettévágtam, mert így könnyebben ki lehet mosni belõle a homokot. Felaprítottam kicsire a vereshagymával együtt.
![]() |
![]() |
Ezután az édesköménybõl kivágtam a kaporszerû levélkéket, amit félretettem díszítésnek. Megszabadítottam a két vastag szárkezdeménytõl, mert az elég kemény.
Levágtam a legalját, amivel a két nagy külsõ borítólevél is leesett. Így arról is eldobtam a kissé fonnyadt részeket, majd felkockáztam az egészet apróra.
Egy fazékba öntöttem az olajat, felforrósítottam, majd megdinszteltem benne a hagymákat. Felkockáztam a sárgarépát és a krumplit is (természetesen hámozás után), és azt is a fazékba tettem, ahol további pár percig pároltam. A végén hozzáadtam az édeskömény kockákat, és vagy 10 percig dinszteltem az egészet.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Ezalatt elkészítettem az alaplevet, ami nálam egy besürített fagyasztott kocka volt. Nagy ínség esetén lehet valamilyen leveskockát használni, de szerintem jobb egy kis biovegetából készült alaplé. Felöntöttem vízzel, beleraktam a három füstölt fokhagymát (saját füstölés - ideje volt megkóstolni, milyen), és a mikróban felforraltam. Amikor kiemeltem az alaplébõl a fokhagymákat, azok héja szépen egyben egy mozdulattal lejött. Felvágtam tessék-lássék, majd a fazékba szórtam. A fûszereket és a biocitromhéjat teatojásba rejtettem, utána öntöttem az alaplevet is. Kicsit kevésnek itéltem (csak bõ fél liternyi volt, ezért még adtam vizet hozzá. Legkisebb lángon gyöngyöztettem 45 percig, majd botmixerrel krémesítettem.
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Belefacsartam a lime levét és elkevertem benne a tejszínt is. Ekkor a kóstolásnál adtam még sót hozzá (az alaplevem só nélkül készült)
Tejszín cseppekkel és olivával díszítettem.
Persze volt a díszítésben a félretett ánizskaporból is. Lehetett volna tejszínhab is rajta, de lusta voltam ennyikét felverni. Azért azzal érdekesebb lenne.
Kiváncsiságból megkóstoltam egy kanálnyit dióolajjal ízesítve. Hát sokkal jobb íze volt, mint olivával :)
A leves nem kiabálósan ánizsos, természetesen selymesen krémes és elég laktató is. Érdemes nektek is megpróbálni. A füstölt fokhagyma nem volt eléggé füstös (ahogy anyósom mondta volt: purdéízű), de pont így simult bele a leves ízébe.
A tálka pedig egy főnyeremény! Először is nagyon szép (legalábbis nekem), azon kívül a kanál tökéletesen simul a kézbe. A matt külseje miatt jó az edényt is kézbe venni. Lesz még benne sok Thai leves!
Remélem a nyitóképet sikerült eléggé szakállasra készítenem, hogy hagyma is örüljön neki:)