Már többször említettem, hogy nem vagyok híve a fõtt karalábénak - ez még ovodáskoromra datálódik vissza. Mostanság viszont gyakran teszek a húslevesbe, és meg is eszem belõle. Pedig egyszer már fõztem is levest belõle .

Feleségem általában úgy jön haza, hogy levest keres, mert azt akar enni. Azonnal. Ma amúgy is hosszúnapos, meg nincs is maradék leves a hûtõben, gondoltam, fõzök egy zöldséglevest. Ahogy szedem ki az alkatrészeket, egy szép zsenge karalábéba botlottam.

No akkor most karalábé leves lesz! Meg találtam friss kaprot is, tejfel mindig van itthon, talán még nekem is izleni fog?

Begyûjtöttem egy kisfazékra valóhoz az alapanyagokat:

• 1 db karalábé (ez 30 dekás volt)
• 1,5 dl tejfel
• 1 duci sárgarépa
• 1 pici petrezselyemgyökér
• 5 dl alaplényi fagyasztott sürítmény (kevésbé szerencsések egy leveskockával helyettesíthetik)
• pici csokor szomorú petrezselyem
• 1/2 vereshagyma
• 1/2 girizd fokhagyma
• kis csomó friss kapor
• 1 teáskanálnyi paradicsompüré
• 1/2 mokkáskanál fehérbors
• 1/2 mokkáskanál szinesbors
• 1 ek olaj
• só
• pirinyó szerecsendió

Ez biza elég nagy lista, de bizony ezek mind belementek. A gyökérbõl csak a kisebbet használtam el. Gyorsan felkockáztam a hagymácskát, és az olajra dobtam. Kis lángon dinszteltem. Ezalatt beirdaltam a fokhagymát, hogy majd szelek egy keveset belõle, ha kész a hagyma. Meghámoztam a karalábot, gyökeret, répát és kis kockákra illetve félkarikára vágtam õket. A hagyma után ment a gyökérkocka, majd a fokhagyma is. Pár perc, és a karalábot is a fazékba dobtam. Megszórtam a füszerekkel, és párolgattam kicsit. Rápöttyintettem a paradicsompürét, mert miért ne, ha már pirospaprikát nem teszek bele? Jó alaposan megkevertem, és pároltam tovább.

A sárgarépával is pároltam pár percet, majd beletettem a mirelit leveskivonatot. Ez szép lassan felolvadt, garantálva, hogy nem ég le a zöldség. A végén már látható sûrû szaft volt a fazék alján.

Felöntöttem egy liter vízzel és beleszórtam a petrezselymet, aminek kellett a fõzés, mert kicsit száraz volt már. Ekkor jött a gondolat, hogy egy pici szárított zellerlevelet és egy ágacska kakukkfüvet is belelógatok egy kis idõre.

Addig fõztem, amíg a zöldségek kicsit megpuhultak, de nem fõttek túl. A tejfelhez hozzámertem 2 merõkanálnyi levest és jól elkavartam, hogy felmelegítsem, meg elsimítsam a gyári homogenizálást.

Ezt visszaöntöttem a levesbe és jól felforraltam. Persze a simítás nem volt tökéletes, de bánja kánya.

Kivettem egy tányérnyi levest magamnak, felvagdostam egy kismarék kaprot és a levesre szórtam.

Valami fenomenálisan jó íze lett a kaportól! Amúgy is szeretem a kaprot, de így szó nélkül belaktam két tányérnyit a karalábé levesbõl, amit gyerekkorom óta nem szeretek :) Képzeld, mi lenne, ha szeretném ...

Feleségem hazajött, és közölte, hogy csak úgy szereti a karalábé levest, ahogy az én anyám csinálta: tejjel, krumplival. Én meg akkor nem ettem még fõtt karalábot ...

Sebaj, nekem megvan a holnapi ebédlevesem :)