Bejelentkeztek a gyerekek, és szokás szerint húslevest kértek az ebédhez. Már régen kacérkodom a gondolattal, meg sok receptel is, hogy miként kéne egy szép tiszta erõlevest készíteni, amiben azért van kis hús, zöldség, miegymás.

Gondolatott tett követte, és erre az alkalomra megpróbáltam Dobos C. József receptjét a Magyar-Franczia Szakácskönyvébõl, ami nélkülözhetetlen kalauz minden háztartásban. Alapreceptek vannak benne, mint például: "Végy 1,5 kg fris vajat, sodord el 1,3 kg liszttel és adj hozzá 64 tojás sárgáját ...".

Nem illik a régieken gúnyolódni, hiszen tudásunk nagy része tõlük származik. Például az is, hogy hogyan készítsünk tiszta erõlevest. Én csaltam kicsit, mert nem volt sem ökörhús, sem juhhús idehaza. Mivel ez a lé igencsak idõigényes, csak akkor készítsük, ha nem sietünk. Két lépcsõben készült.

Elsõnek egy jó erõs csontlevest fõztem egy marhatérdbõl. Nem ártott volna feldarabolni, de mivel elég sokáig tudtam fõzni, ezt megúsztam.

• 1 méretes marhacsont (lehetõleg ritkacsont legyen, kb 1 kilónyi)
• 3 petrezselyemgyökér
• 1 szép vereshagyma
• 4 szem szegfübors
• 3 szem szegfüszeg
• 10 szem feketebors
• 3 szem borókabogyó
• hüvelykujj körömnyi szerecsendióvirág
• 2 liter víz

A hagymáról csak a legkülsõ levelet hámoztam le, mert sok szép sötét levél volt még rajta. Ha nincs ilyen hagymánk, akkor felezzük meg, és a vágott felével lefelé pirítsuk meg egy száraz serpenyõben sötétre. Ebbe beleszurkáltam a szegfüszeget, amit nem igazán értettem, miért jó, hisz a hagymát nem esszük meg, de viszont mutatós :)

A levet úgyis leszûrjük, ha kész, ezért nem kell teatojásba tenni a fûszereket. Mindent belepakoltam a lábasba, felforraltam. Kicsit le is haboztam, hogy jusson a kutyának valami jutalomfalat, de arra sincs szükség. Viszont miután felforrt, a legkisebb lángon kell fõzni vagy 4-5 órát. Dolgunk addig nincs vele.

A lábast lefedve kinnhagytam éjszakára a teraszon, így kifagy majd rajta a zsír, és könnyû lesz eltávolítani a Hajdu Lacitól tanult villás módszerrel :)

Másnap reggel megpucoltam további zöldeket, és alapanyagokat:

• 1 kg marhalábszár nagyobb darabokban (itt kéne még az ökör, a juh meg néhány öreg tyúk)
• 1/2 kg darált marhahús, lehetőleg nem zsíros
• 2 tojás fehérje
• 80 g paradicsompüré
• 3 ek biovegeta (azaz szárított, aprított leveszöldségek)
• 1 fej vereshagyma
• 3 petrezselyemgyökér
• 3 nagy sárgarépa
• 1/4 zellergumó
• 1/2 kisebb karaláb
• 1 hüvelykujjnyi gyömbér
• 1 paprikacsuma
• 2 girizd fokhagyma
• 15 szem feketebors
• 2 szál kakukkfü

A képen nincs minden rajta, nem fértek volna el a deszkámon.

A darált marhába belekevertem a tojásfehérjét, a biovegetát és a paradicsompürét. Ezt nagyon alaposan elkevertem, hogy a fehérje mindent befogjon benne. Apránként hideg vizet kevertem hozzá, amíg fõzelék sûrûségû lett. Egy 10 literes fazékba beletettem a tisztított zöldséget, annak tetejére a lábszár darabokat. Felöntöttem kb 7 liter vízzel és a lezsírozott, leszûrt hideg csontlével. (Nálunk mindkét gyerek ebéd után még elvisz haza másfél-másfél liter húslevest - kell hát a nagyfazék.)

Maradt annyi hely még a fazékban, hogy utolsó lépésként beleöntöttem a darálthúskeveréket. Ezt a teli fazék levest szépen - lassan - felforraltam, majd kislángra vettem. Ahogy a leves egyre több idõt töltött a tûzön, a darálthús-tojás keverék mintegy kalapot képezett a fazék lé tetején. Kavargatni nem szabad, csak hagyni szépen lassan mocorogni a folyadékot.

Három óra múlva ez a kalap lesûlyedt a fazékban. Sajnos a család már éhezett, ezért el kellett kezdenem leszûrni a levest, pedig kéne neki még vagy 3 óra csendes fõzés, hogy besürítsem az erõlevest.

Lekanalaztam a tetejérõl a zsír nagyját, majd egy egyszerû szitán átszûrtem egy másik fazékba a levét. A zöldségeket, húsokat leöblítettem, majd azt is beletettem a kristálytiszta lébe. Beleszórtam a felvágott sárgarépát és fõztem 10 percig, majd a karfiolt is beletettem. Annak elég volt 5 perc, hogy ehetõvé váljon.

Tíztojásos levestésztát fõztem ki hozzá:

Feleségem szerint az õ tányérja szebb volt, bár õ szórt bele "csipi"-t, ami a saját csilipelyhet jelenti.

Hogy igazi erõlevest készítsek a maradékból, az utolsó pötty zsiradékot is leszedtem róla, a levét egy lábasban felére besürítettem (lásd nyitókép), ami azért további két órát tartott. Gondolom, hogyha a nagy fazéknyi lével csináltam volna, az valóban még 3-4 óra lett volna.

Az ílymódon besürített lét azután tetszőleges levesbetéttel feltálalhatjuk jéghidegen vagy tűzforrón. Mindkét verziója csodálatos ízélmény.

Tanulság: Az ilyen hosszú idõt igénylõ fõzést alaposabban kell idõzíteni és fõleg nem hagyni, hogy a feleség elfoglalja a konyhát holmi tiramisu készítésnek álcázott foglalatossággal :)

Tanulság2: A tojásfehérjés darálthús fantasztikusan letisztítja a levest, arról nem is beszélve, hogy további marhahús ízt ad neki!

Tanulság3: Ebbõl a besürített lébõl lett a világ legjobb Zuppa Pavese-je!!!