Esténként a nagy filozófus - Váncsa István - Ezeregy recept címû szakácskönyvét olvasgatom. Még nem tudom, hogy szakácskönyvként, vagy irodalomként szeretem-e jobban, de elkezdtem kijegyezni a receptek sorszámát, amit okvetlen meg akarok fõzni. Most a 74 számú receptre esett a választás.

Amúgy is tegnap már palacsintafélében gondolkodtam, jöjjön tehát ez a zseniális spenótos költemény.

Elõször is elõ kell készíteni a tésztáját, mert annak pihenni kell.

• 4 tojás
• 4 púpozott ek rétesliszt
• 2 dl tej
• 1 ek olaj
• 1 dkg élesztõ
• só
• 1 kk cukor
• vaj a sütéshez

Meglangyosítottam a tejet a pici cukorral, majd belemorzsoltam az élesztõt. Nekem óriási tojások teremnek a kamrában, ezért a keveréskor máris módosítottam a receptet 6 ek réteslisztre. Szétválasztottam a tojásokat, a sárgájához pakoltam a szárazanyagokat. Megvártam, míg felfut az élesztõ és simára kevertem az egészet, mint egy középsûrû palacsintatésztát. Ekkor még egy kanálnyi lisztet adtam hozzá, mert még mindég túl hígnak itéltem.

Az elõírás szerint hagytam pihenni fél órát, mint ahogy én is pihentetem a palacsintatésztákat. (Ez amúgy nem is palacsintatészta, túl sok benne a tojás - mondá is a mester, hogy omlett :).

Ezalatt jutott idõ a töltelék elkészítésére.

• 75 dkg fagyasztott spenót (két megkezdett, de csak részlegesen használt csomag volt a fagyasztóban)
• 7 dkg vaj (ennyi azért nem kellene bele)
• 1,5 dl tejfel
• 2 dkg reszelt Pecorino Romano sajt (parmezán is jó, de több jobb lenne)
• 1/8 szerecsendió frissen reszelve
• 16 tekerés feketebors
• 1 mokkáskanál fehérbors
• 1 mk só

Az eredeti recept csupán 1 zacskónyit ír a zöldlevelűből, ami nagyjából elég is lenne, de feleségem meg spenótkrémes spagettit szeretne enni, így egy füst alatt az õ étele is kész lesz. A spenótot kiolvasztottam és a levét leöntöttem. A vajat megpuhítottam és a tejfellel a spenóthoz adtam. Ráreszeltem a borsot, szerecsendiót, Pecorinót és még egy kis ementáli típusú sajtot, majd összekevertem. Kóstoltam, sóztam és akkor adtam hozzá még a fehérborsot is.

Igazság szerint tejfel helyett szívem szerint egy tubus krémsajtot kevertem volna bele, de az nem volt itthon.

A fehérjét előírás szerint kemény habbá vertem. Ez most utólag már tudom, hogy hiba volt, mert a keményre vert hab összeesik, amikor belekeverik a tésztába. Hiába, a mester is tévedhet néha ...

Kivajaztam egy pontméretû jénait, és vajon palacsintasütõben elkezdtem kisütni a tésztát. A serpenyõt és a jénait egymáshoz kell választani, hogy a palacsinta pont beleférjen. Minden lepényt megtöltöttem bõven a spenótkrémmel (jutott vagy 3 púpos evõkanál mindegyikbe), kicsit elsimítottam rajta és feltekertem, majd a jénaiba passzintottam.

A mester receptje szerint ennyi tésztából mindössze 4 nagy lepény kell sütni, de nekem végül 7 lett, amibõl hat fért pont a jénaiba, a hetediket gyorsan megettem a nyomok eltüntetése végett ...

A palacsintákat szeletelt sajttal letakartam, és betoltam a 180 fokos sütõbe 25 percre, illetve míg a sajt a tetején felhólyagosodik.

Hogy a recept eredete se vesszen homályba, ezért a könyvvel együtt tálaltam magamnak.

Lévén a palacsinta kerek, ezért felcsavaráskor a két végén csupán egy réteg tészta van, ezért oda több töltelék is jutott :)

Érdemes megcsinálni, ha szereted a spenótot és a habos, könnyű palacsintát (omlettet)!