A gyerekek ismét bejelentkeztek vasárnapi ebédre, amibõl csak egy volt biztos: 10 liter húsleves marhaoldalasból és marhanyakból (csontot ugyanis szombaton már sehol nem kaptam). A csodahüttõben egyre szaporodnak a befûszerezett marhahúsok, elkezdtem hát keresgélni köztük, amikoris beleütköztem egy szép nagy rostélyosszeletbe. Az ilyen húsoknak soha nem tudok ellenállni, ha meglátom a boltban. Így gazdagszik a csodahüttő, ahonnan lehet varázsolni ...

Ez indulásnak jó, de négyünknek doggybaggel viszont kevés. Kihorgásztam tehát még két szép, nagy, fûszeres marhanyakat is és eldõlt, hogy hagymás rostélyost készítek.

A húslevest feltettem már reggel kislángra a szokásos fûszerekkel, majd átadtam a konyhát a feleségemnek: süthet keverhet-kavarhat kedvére, én meg kiköltöztem a nagyasztalhoz zöldséget pucolni a leveshez. Azután visszavonultam a bloghoz, és csak délfelé mentem ki újra a konyhába, amikor szegény asszony épp kifröcskölte mindenhova a tejszinhabot a robotgéppel. Csendben bezöldségeltem a levest és elõkészítettem a hagymát.

• 4 nagy vöröshagyma (kicsi is elég lett volna)
• 5 dkg liszt
• 2 liter étolaj a teraszon lévő rezsóra (van ám szaga, míg sül ...)
• 1 Börner V szeletelõ

Mint látható, ez a szeletelõ igencsak megette már kenyere javát, de nincs szívem újabbat venni. Sebaj, most is szépen legyalultam vele a hagymákat 3mm vastag karikákra. Szétszedtem a karikákat szálakra, majd egy nagy fedeles mûanyag dobozba tettem. Itt a lisztet rászórtam, és a fedelét visszahelyezve összeráztam alaposan. Ezzel a módszerrel ugyan eggyel több edényt kell elmosni, viszont lehelletvékony egyenletes lisztréteg került a karikákra!

Már csak ki kellett sütni 4 adagban, hogy az olaj ne hüljön ki. Vigyázat, amikor beledobjuk, hajlamos a kifutásra, ezért apránként tegyük bele azt a hagymányi karikát!

Kiszedtem egy jénaiba, amit felmelegítettem és papírtörölközõvel béleltem, így a felesleges olajat is elimináltam, meg friss, ropogós is maradt.

Még péteken nekiláttam a húsok kiolvasztásának és pácolásának. A húsokat felvágtam kezelhetõ méretû darabokra, bár az igazi rostélyos lelóg a tányérról ...

Készítettem egy savanyú pácot:

• 3 tk mustár
• 6 tk olivaolaj
• 1 ek citromlé
• 1/2 dl vörösbor
• 1 tk Ancho csilikrém
• 10 tekerés feketebors

Ezt összekevertem (igen, én tudok egyszerre két kiskanállal is keverni ...), majd a KICSIT kivert húsokat bekentem vele és egy jól záródó mûanyag dobozba polcoltam. Így pácolódott a kamrában vasárnap délig. Félnaponta azért átrendeztem a húsok sorrendjét, de szerintem anélkül is megpuhult volna.

Reggel a leves felrakása után behoztam a konyhába a pácolódó húst, hogy szobahõmérsékletre melegítsem.

A konyában közben elmúlt a légiveszély, tejszínhabnyomok eltûntek és a villámok se csapkodtak már, ezért visszaköltöztem a húsokhoz.

Elõször is a szívszélhûdést hoztam feleségemre, amikor meglátta mennyi papírtörölközõt használok el, pedig csak leszárítottam a húsokról a pácot! Mindegyiket egyesével szárazra töröltem, friss õrölt borsot tekertem rájuk.

Egy tányérra halmoztam.

A nagy serenyõben pár kanál olivát forrósítottam, majd a húsokra egy teaszûrõvel vékony réteg lisztet szórtam, de csak egy oldalára.

Ezzel az oldallal lefelé a forró olajba tettem, gyorsan megsóztam és letakartam egy fröcskölésgátló szitával, ami csak akkor mûködik, ha 2 db van egymáson ... Amennyi belefér, annyit sütöttem egy-egy oldalán 3-3 percig, vagy amíg sötét pirosbarna nem lett.

A megsült húsokat egy fedeles jénai tepsibe tettem, ahogy belefért. Kapott még egy deci vizet is a jénai, és ment a 180C fokos sütõbe lefedve.

A serpenyõben maradt lisztes/pörzsös olajba beledobtam pár hagymakarikát, mert miért ne, felöntöttem egy deci vörösborral és összefõztem. Amikor már tetszett a hagyma állaga is, beleaprítottam kb 2 dkg vajat, hogy simább legyen a mártás, végül egy kisebb edénybe tettem a tálaláshoz.

A gyerekek éppen befutottak, amikor a sütõbõl ki lehetett venni a tepsit (ez kb 30 perc volt, ami alatt tovább puhult a hús).

Mivel krumplit nem esznek, csak ritkán, hát rizsel szolgáltam fel. A húsra egy szószoskanálnyi mártást és egy nagyobb kupac roppanós hagymakarikát tettem.

Nagyon gyorsan kiürültek a tányérok, pedig volt olyan elvetemült is, aki még majommézt is tett a rizsre.

A maradék tejszínhab egy érdekes gesztenyetortát koronázott meg.