Az úgy történt, hogy tegnap karajt paníroztam, és igencsak elmértem a tojás mennyiséget (mint mindig ...). Persze ez nem szokott baj lenni, mert készítek vagy pamókát (liszt, prézli, sütõpor az olajban kisütve), vagy simán csipetke lesz belõle. Délután kerestem is a maradék tojást, hogy kicsipkedem, de nem találtam. Ma reggel viszont beleütköztem a spájz ablakában, ahol -2C hideg süvített befelé. Meg nem romlott, az biztos ...

Behoztam hát, de már nem volt kedvem csipkedni. Ez a tojás pont elég egy jó kis házitésztának, gondoltam és elkezdtem lisztet adagolva összegyúrni. De házi tésztám már van elegendõ, kéne egy raviolit készíteni, de nem hússal, mert azt nem kér a feleségem. Kinyitottam a hûtõ ajtaját és keresésbe fogtam, de csak sajtokat, tejszínt, vajat, tejfelt találtam, pedig igazából rikottát vagy túrót kerestem. Mivel töltsem meg, gondolkodtam, amikor beugrott, hogy a napokban hoztam egy spenótot.

Ezaz! Spenótos legyen, azt szeretjük. Fél kiló azért sok, kettévágtam hát a mirelitet a baltával és nekiláttam. (Akkor láttam, hogy már ez is csak 450 grammos.)

Elõször is összeszedtem, mit akarok beletenni.

• 20 dkg mirelit spenót
• 2 dl tejszín
• 3 dkg krémsajt (juh és tehéntej keverékébõl, eléggé sós)
• 5 dkg vaj
• 3 ek liszt
• 6 dkg keménysajt
• szerecsendió
• bors

Persze az elején még a spagettiszószt is elõvettem, hogy azzal öntözöm meg, de a töltelékbe nem kellett. Szintúgy nem használtam az olajbogyót sem, az még a kitalálós fázisból maradt az asztalon.

Elsõ nekifutásra nekiáltam egy sûrû besamelmártásnak a vajjal, liszttel és tejszínnel.

Eléggé sûrû lett, mire kifõztem benne a lisztet, de úgyis megy bele a sajt, és a fûszerek.

A spenótot kiolvasztottam a mikróban, majd hozzákevertem a sajtos besamelhez és nagyon kis lángon összefõztem, besürítettem.

Kellett is a sürítés, hogy ne csurogjon ki a tésztából, amíg töltöm.

A tojáshoz végül annyi lisztet adtam hozzá, hogy jó kemény tésztát kapjak, amit azután egy fél órára folpackban pihenni hagytam.

Szép nagyra nyújtottam ezután, kb 1 mm vastagságúra. Elõvettem az empanada készítõmet, jó lesz a ravioli ilyen formával is.

Kiszurkáltam a formával a karikákat. Éppen 20 db lett. A maradék tésztát pedig összegyúrtam, és félretettem csipetkének.

Minden egyes tésztakarika szélét megkentem halványan tojásfehérjével (mert szétválasztottam két tojást, hogy a töltelékbe rakok sárgáját is, de arról végül lemondtam. Így viszont volt fehérjém a kenéshez :). A tészta közepébe pedig egy közepes evõkanálnyi spenótos keveréket tettem. Ez pont elegendõ volt, hogy a szerkezet kinyomja az összes levegõt a táska belsejébõl.

Úgy legyen ötösöm a lottón, ahogy a töltelék és a korongok mennyisége pont passzoljon egymáshoz. Egy gramm töltelék sem maradt, és az utolsó kanál is pont annyit tartalmazott, mint az elõzõk. Szóval elkészült 20 töltött táskácska.

Feleségem még nem ért haza, én viszont éhes voltam, ezért felforraltam egy nagy adag vizet némi sóval, és kifõztem 4 darabot a tésztákból. 4 perc zubogás elég volt neki.

Én nem tettem rá paradicsomos szószt, mert úgy gondoltam, az nem illik a sajtos/spenótos tésztához, ezért vajjal és tejfellel tálaltam fel magamnak.

Nagyon gyorsan lecsúsztak a torkomon. Talán kisebb tésztákkal jobb lenne, de így viszont szép nagy adag spenótkrém van mindegyikben!

Megjött a feleségem, megettük vacsorára a maradék 16 táskácskát. Nagyon dicsérte!