Úgy kezdődött, hogy az Ünnepek előtt vettem két pohár tejfölt. Egy kellett a töltött káposztához, egyet meg vettem a biztonság kedvéért. Eljött a január, a zabálástól pont a pirosba ért a mutató az összes létező műszeremen, ezért csak egy könnyű levest főztem sok zöldséggel és éppen csak jelzésértékű csirkefarral, meg palacsintát sütöttem mellé. Főzőcske közben felderítettem a hűtőt, és kénytelen voltam megállapítani, hogy az ott megbúvó tejfölnek bizony rohamosan közeleg a lejárati ideje.
- No - gondoltam-, összedobok valami sós péksüteményt, meglesz belőle egy-két napra a reggeli.
Az eredeti koncepció egy kifliféle volt feltekerés előtt tejföllel kenve, és megszórva némi szalonnával meg hagymával, de ahogy ügyködtem, a főzés többször is meredeken irányt váltott. A végeredmény egy tejfölös-, szalonnás-, hagymás tekercs lett.
Az előzetes terveknek megfelelően kiflitésztát gyúrtam. 2 deka élesztőt felfuttattam 2 deci langyos tejben, amibe egy kiskanál cukrot is tettem. 20 deka réteslisztet és ugyanannyi búzafinomlisztet összeszitáltam, egy teáskanál sóval ízesítettem, és összemorzsoltam kb. 10 deka vajjal. Az élesztős- és még valamennyi tejjel puha tésztát gyúrtam belőle. Liszttel megszórtam, és letakarva a radiátorra tettem kelni.
Találtam egy darabka kolozsvári szalonnát a fagyasztóban, apró kockákra vágtam. Valahogy keveselltem, akadt még ott egy kevés kenyérszalonna is, azt is felaprítottam. Na, itt kezdődtek a gondok. Így már rohadt sok volt. Mindegy, akkor hagyma is több kell.
Két közepes fej vöröshagymát kockára vágtam, a szalonnát egy kanál zsírral megsütöttem, majd hozzáadtam a hagymát, és megdinszteltem.
Mikor szépen megpuhult, rájöttem, hogy kifli ebből nem lesz, egyszerűen nem lehetne rendesen beletekerni ennyi anyagot. Hozzáadtam hát a tejfölt is, és kicsit összeforraltam.
Persze addig spekuláltam meg szerencsétlenkedtem, hogy a tészta majdnem kimászott a tálból.
Kettéosztottam a tésztát, és akkorára nyújtottam, amekkorára csak a deszka engedte.
A tejfölös massza nagyjából felét rákentem, feltekertem és cirka három centi széles szeletekre vágtam.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket és 3-as fokozaton nagyjából 25 perc alatt megsütöttem.
A második adagot kicsit elszúrtam, a tölteléket nem igazán sikerült jól elosztani és elég sok jutott bele. Ez még nem lett volna akkora baj, de kinyújtottam és összeállítottam, amint az első eresztés a sütőbe került. Mire sorra került, a deszkán alaposan megkelt, alig tudtam felszelni, és folyton szét akart esni, sütéskor meg összevissza dőlt. Persze ez lett a jobb, délután rájártam, alig jutott másnap reggelire. Lehetett volna még egy kis sajttal fokozni, de az épp nem volt itthon.