Sokat fõztem már életemben, de ez valahogy kiemelkedõen jól sikerült.
Hogy miért? Szerintem az ízben nagyon gazdag összetevõi miatt, de ezt döntsétek el ti.
Hogy mit is raktam bele:
- 8 szem kisebb krumpli (kb 1,3 kg)
- 2 fej vereshagyma
- 2 nagyobb paradicsom (még volt itthon)
- 3 lefagyasztott zöldpaprika tavalyról (pedig volt friss, de fogyjon a régi inkább)
- 3 dkg füstölt szalonna
- 2 dkg füstölt sonka ugyanattól a fóti hentestõl
- 8 mm-es szelet nagyon csípõs békéscsabai vastagkolbász (még a kolbászfesztiválon vettük)
- 1 ek minõségi pirospaprika (Farkas András féle)
- 1 kk zsír pluszban a szalonna mellé
- 1 nagyobb késhegynyi õrölt kömény
- 3 tekerésnyi bors
- 1 mokkáskanál só
Esküszöm, semmi mást nem tettem bele!!!
A pirinkó szalonnát kis kockákra vágtam, majd lesütöttem zsírjára.
Kivettem a zsírból a szalonnát, mert emlékezetem szerint feleségem nem rajong érte, ha benne van a paprikásban. Nem ügy, csak egy pici odafigyelés, és mindketten boldogok vagyunk. A hagymához kicsit kevésnek itéltem a kiolvasztottat, ezért egy teáskanálnyi zsírt még a lábasba tettem. Felkockáztam a hagymákokat. Abból mindig sokat teszek pörköltbe - jól sûrûsíti a levet. Pirinyóra aprítottam a füstölt árut is, mert igazság szerint most csak az íze kellett, nem a húsa. A képen csak egy fagyasztott, kicsumázott zöldpaprika látszik, de valójában a főzés folyamán hármat vettem elõ a csodahüttõbõl.
A szalonnátlanított zsírba belekevertem a két fej hagymát, lefedtem és lassú tûzön megpároltam. Amikor késznek éreztem (néhány hagymalevélke kezdett megbarnulni), hozzáadtam a pirospaprikát. Gyorsan felkevertem, meg ne égjen, mert akkor keserû lenne. Ezután hozzáadtam a felkockázott zöldpaprikákat is, majd lehámoztam a paradicsomokat. Azokat is megkockáztam, és utána dobtam a paprikáknak: gyakorlatilag egy miniatûr lecsót készítettem rengeteg hagymával. Igaz - ellentétben a lecsófőzési módszeremmel - most a paprika került előbb a zsírba.
 |
 |
 |
 |
Meghámoztam a krumplit és hasábra, majd azt felibe vagdostam. megszórtam feketeborssal és egy késhegynyi köménnyel.
Ráöntöttem a hagymás lecsó alapra, és kicsit lepirítottam. Sót is adtam ekkor hozzá, mert a krumpli és a só jóbarátok.
Kavargattam, kevergettem, majd úgy éreztem, hogy ideje felönteni vízzel. Nem tudom, mi okozza, hogy ezt érzem, de valahogy csak így mûködik nálam. Talán a krumpli kezd kicsit opálosabb lenni, vagy az illata más - ne kérdezzétek, nem tudom!
Vendég is volt, gyorsan feltálaltam.
Amilyen szerencsém van, a vendégünk is úgy szereti, hogy hosszú lére készül, majd villával összetörheti benne a krumplit. Én is így eszem! Õt viszont a férje mindig megszidja ezért a disznóságért :) A maradékot bedobozoltam neki, hátha azt szeretne reggelizni ...
Másnap reggel arra keltem, hogy friss krumplipaprikás illat van ...
Feleségem nem bírta elviselni, hogy ilyen sikereset fõztem, ezért õ is bepróbálkozott. MAJDNEM olyan jó lett, mint az enyém, ezért csak 2-2 tányérral reggeliztünk az övébõl :) Azért csak majdnem, mert másféle krumpliból főzte, mint én. Sajnos a nagy áruházakban nem tüntetik fel a krumpli nevét, legfeljebb A,B vagy C jelzés van rajtuk. Ráadásul az ő paprikása egy német importkrumpliból készült, ami akkora volt, mint egy kisebb dinnye ... A kispiacunkon viszont elkezdték az eladók felcimkézni a krumplijaikat, ami egy haladás!
Közösen megegyeztünk, hogy valószínûleg a békéscsabai pokoltüze kolbász, meg a fóti hentes pácolása segített ilyen ízesre fõzni, pedig mindketten csak kb. 8 mm-es szeletet vágtunk belõle.
