Borfesztiválban voltunk. Igazából magamtól eszembe nem jutott volna ilyen célzattal elzarándokolni a fővárosba, de a Varga Pincészet volt olyan aranyos és meghívott minket. Az, hogy milyen szempontok alapján választották éppen a Blogkocsmát, megérne egy misét, de sajnos elfelejtettük megkérdezni. Nyilván volt egy jó adag PR is a dologban, de én nem bántam, kedvesen fogadtak, foglalkoztak velünk, válaszoltak minden kérdésre és nem utolsósorban jól tartottak minket. A borokról és a végrehajtott fejlesztésekről András már referált, erre nem is vesztegetnék több szót.
Maga az utazás nem jelentett különösebb problémát, bár nem volt zökkenőmentes. Várpalota és Székesfehérvár között át kellett szállni egy vonatpótló buszra. Hogy a vonatok érkezési ideje ne csússzon, átvariálták a menetrendet, és minden vonat korábban indult. Szerencsére jó előre tájékozódtam, így nem késtem le a vonatot. Utazhattam volna busszal is, de az igazat megvallva, nem szeretem. Szűk a hely, a poggyász elhelyezése nehézkes. A vonaton fel tudok állni kinyújtózni, a mosdóba is kimehetek, ha úgy esik, és a közlekedési káosz sem befolyásolja különösebben a menetrendet. A hátizsákot meg feldobom a csomagtartóra. A szállásra sem volt gondom, András vendégül látott. Ami a budapesti tömegközlekedést illeti, egy szavam sem lehet. Nyilván, aki ott él és hozzászokott, könnyebben észreveszi az anomáliákat, de számomra szokatlan volt, hogy az utazási idő nagy része nem várakozással, hanem utazással telik. Itthon gyakrabban többet várok a buszra, mint amennyi idő alatt hazavisz. Nem is járok busszal, csak ha muszáj, inkább kutyagolok. Az utastájékoztatás is példás, nálunk a sofőrt kérdezi meg az idegen - lehetőleg magyarul (!) -, ha tudni akar valamit.
Cirka 40 perc alatt értem ki Andrásékhoz, elköltöttünk egy remek ebédet, kicsit ejtőztünk, aztán eltömegközlekedtünk a Várba. Megkaptuk a karszalagot, végighallgattuk a sajtótájékoztatót, végigittuk a repertoárt, aztán körülnéztünk. A környezet és a panoráma pompás, ahogy leszállt az este, kivilágították az épületeket, ami valami hihetetlen miliőt kölcsönzött a rendezvénynek. A színpadon éppen Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter tartotta az ünnepi megnyitót, amire ügyet sem vetettünk, gondoltam, majd megnézem a neten, kimazsolázom belőle e lényeget. Természetesen nem találtam sehol, igaz, annyira nem törtem magam. Utána Maria Assunta Accili asszony, Olaszország budapesti nagykövete vette át a szót, a felkészült tolmács papírról olvasta fel a magyar fordítást, igazán erre sem figyeltünk, mindössze az utolsó mondat ragadta meg a figyelmem: „Mindenki igyon olasz bort!” Vajon az olcsó olasz borok dömpingje miatt kesergő borászok mit gondolhattak?
Biztos, ami biztos, vettünk egy pohár chiantit – egész jó volt – aztán elindultunk valami vacsorát keresni. A La Fiesta Csülök Csárdánál tettük le a voksunkat. András főtt füstölt csülköt és hurkát kért, felesége csülkös babgulyást. Hogy milyen volt, ők tudnának referálni. Én debrecenit kértem. Hát, én ilyen nyeszlett kolbászt még nem láttam. Állítólag 16 deka volt egy adag, de szerintem csak a két szelet kenyérrel együtt érte el ezt a tömeget. (Sajnos a kép egészen vacakra sikeredett.) Szinte láttam, ahogy utasítják a bélbeszerzési divíziót (copyright Uj Péter), hogy keressen valami angolkóros birkát/sertést a budavári tételhez. Viszont nagyon finom volt, meg vacsorára amúgy sem szabad annyit enni állítólag. Megköszöntük – mert jól nevelt gyerekek vagyunk –, aztán továbbálltunk.
Ami feltűnt, hogy igen kevesen vannak – ami nem zavart, utálom a tumultust –, és a többség külföldiül beszél. Ittunk még egy pohár bort aztán lassan elszivárogtunk. Beiktattunk egy rövid városnézést mivel rossz buszra szálltunk. Szerencsére a 24 órás bérletbe ez is belefért. Andráséknál még poharaztunk kicsit, aztán eltettük magunkat másnapra. Az időjárás igen kegyes volt hozzánk, pár csepp eső esett mindössze, míg odavoltunk. Reggel aztán rendesen megeredt, zuhogó esőben baktattam a buszhoz.
Mindent összevetve remek program volt, de ez csak a körülmények szerencsés összejátszásának volt köszönhető.
Hazafelé, a vonaton zötyögve elgondolkodtam a fesztivál lehetséges koncepcióján.
A rendezvényt – a 2012-ben közel 210 millió forintból gazdálkodó – Magyar Szőlő és Borkultúra Nonprofit Kft. bonyolítja. A hivatalos megfogalmazásuk szerint a termelés és a fogyasztás kultúrájának emelése csak együtt képzelhető el, ezért működésüket elsősorban olyan események megszervezésében fejtik ki, melyek a termék és a fogyasztó eleven kapcsolatát segítik elő, a minőség jegyében.
A minőséggel nem is volt baj, de igencsak borsos áron nyújtották azt. Értem én, a minőséget meg kell fizetni, de a kapcsolódó költségek (pl. belépődíj) nagyon megdrágítják a fesztiválozást. Ezen az úton járva a cél a vastagabb pénztárcájú fogyasztó és a termék kapcsolata lehet. A drága belépő egyben remekül ki is szelektálja a nemkívánatos alakokat, akik valamelyik boltban vesznek pár flakon Koccintóst, teleszívják a puttonyt, aztán pár kadarkát benyakalva lehányják a díszburkolatot. Majd jön egy csapat brit partytúrista, kidobják ők a rókabőrt. Nem tudhatom, hogy a kiállítókat mennyire húzzák le, de az árakba beépítve egészen biztosan vastagon megjelennek a költségek. A drogdíler iskolában már az első órán megtanulják, hogy a beetetés időszakában ingyen, legalábbis nyomott áron kell adni a portékát, ha már új vevőket akarnak toborozni.
Úgy vélem, ha új közönséget akarnak a kulturált borfogyasztásnak megnyerni, a felsőoktatásban tanulókat kellene célba venni, ők lehetnek azok, akik pár év múlva megengedhetik maguknak azt. Mert ugyebár, amíg tanul az emberfia, aztán az egzisztenciateremtés munkás évei alatt nincs idő és főleg türelem egy pohár (palack) minőségi ital elkortyolásához. Addig is, ha lesz felesleges 2900 forintja, nem belépőt fog belőle venni, hanem valami innivalót. Legyen olcsó, lehetőleg ipari mennyiség, hasson gyorsan, aztán majd csak lesz valahogy.
Szerintem egy fesztivál legyen nyüzsgő, forduljon meg ott sok ember, akik aztán hírét viszik a jó portékának. Egyetlen elégedett vendég akár 10 potenciális vevőt is generálhat, persze előfordulhat az ellenkezője is. Lehetséges, hogy az általam is tapasztalt gyér forgalom a hétköznapnak tudható be, és hétvégén tömött sorokban masíroztak az érdeklődők fel-alá a várban, erről nem tudok beszámolni.
Ha valaki vidékről akarna részt venni az eseményen, még mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Ha nem lettem volna többszörösen is vendég, 120 km-es félárú vonatjeggyel, 24 órás Budapest bérlettel, belépővel, egyetlen korty ital és vacsora elfogyasztása nélkül több mint hétezer forintba fájt volna, és akkor még nem lett volna hol aludnom. Teljes árú jeggyel már 9000 felett lenne a költség. Ezt aztán lehet még fokozni, elővételben 13800 forintért lehetett volna Terített asztal jegyet is venni, abban már benne van egy komplett menü is.
Egy szó, mint száz, fesztiválozni komoly érvágás. Tudom, menjek Balatonalmádiba meg Füredre borfesztiválba, az itt van egy köpésre és nem szednek belépőt. Akinek meg nem futja, az ne járjon fesztiválba, üljön otthon a seggén és nézze a Barátok közt-öt és igyon kannás bort.