Nehéz rendesen lefordítani, mert nem igazán leves, de az amerikaiak meg nem is tudják, mi az a leves :) Tipikus keleti parti étel, amit a bevándorlók fõztek éhenhalás ellen. Kagyló volt dosztig, valahonnan lõttek hozzá krumplit is, bár van aki például halból vagy kukoricából fõzi. Amúgy is, most kagylót eszem kagylóval - lévén szalmaözvegy ...

Ez nem annyira leves a mi kategorizálásunk szerint, mert kb egy jólsikerült krumplifõzelékre hajaz, amibe kagylót, zellerszárat és tejszínt tettek. Hogy jó-e? Minden nap megenném! Jobb helyeken pedig nem is tányérban szolgálják fel, hanem cipóban (amikor persze crackert nem adnak hozzá).

Valahol sikerült kis kagylókonzervet venni. Ez nem az az általános kagyló, amit minden boltban találni befõttesüvegben, mert az utóbbi a feketekagyló húsa, míg a clam az a kicsi vénuszkagylóé. Ezt használják az olaszok a spagetti ala vongolehez. Végszükség esetén a feketekagyló is jó, csak a saját levében kell venni, és fel kell darabolni. Ezt a dobozt a kamrában leltem (legalább olyan varázsforrás, mint a csodahüttõ!), amitõl azonnal kagylólevest akartam fõzni. A chowder kifejezést amúgy használják halas, vagy akár kukoricás "levesre" is - lényeg, hogy sûrû, krumplival és halványítózellerrel készített, tejszínes fõzeléket kapjunk.

A hozzávalók:

• 400 ml vénuszkagyló saját levében
• 2 nagyobb szétfõvõs krumpli
• 2 dl tejszín
• 5 dkg vaj
• 6 szelet bacon
• 1 adag lefagyasztott rákalaplé (opcionális)
• 1 vereshagyma
• 1/4 zellergumó
• 2-3 szál halványító zeller vagy zellerszár (szükség esetén gumós zeller vastag szára is megteszi, mint a mostani receptben)
• 1 ek liszt
• sós cracker a tálaláshoz
• fehérbors, feketebors, só

Felcsíkoztam a bacont és a vajban barnára-ropogósra kisütöttem.

A lábasból szûrõkanállal papírtörölközöre szedtem a bacont, hogy lecsöpögjön, meg kihüljön. Felkockáztam a hagymát és a zellerszárat, és a fennmaradó zsírba/vajba dobtam, ahol megpároltam.

A zellergumót gyufaszálra vagdostam (lehet persze julienre is, ez nem változtat a tényen, hogy zellert fõzünk a levesbe) és a megpárolt hagymába kevertem.

Amikor az is egy kicsit megpuhult, beledobtam a rákalaplét, valamint beleöntöttem a kagyló levét a dobozból.

Felkockáztam a két meghámozott krumplit, amit hozzáadtam a hagymás zelleres léhez, meg fel is öntöttem vízzel, hogy ellepje.

A lisztet összekevertem a tejszín felével és behabartam vele a levet.

A kihûlt bacont felaprítottam.

A krumplis zelleres lébe beleborítottam a már lecsepegtetett kagylóhúst (ha a feketekagyló - mussel - húsát használjuk, azt fel kell kisebbre darabolni), meg megszórtam fehérborssal.

Beleöntöttem a maradék tejszínes habarás, beleszórtam a felaprított bacont és kiforraltam, kellett még egy kicsi sürítés.

Crackerrel és feketeborssal tálaltam.

Van, aki belekeveri, van aki nem. Ezért adjuk külön (eredetileg apró celofánzacskókban szervírozzák)

UPDATE!

Vettem egy 30 dekás fagyasztott kagylóhúst, és elhatároztam, hogy kipróbálom milyen, ha ebbõl a feketekagylóból csinálom, nem pedig vénuszkagylóból. Már azért is érdekes a dolog, mert ilyen kagylóhúst lehet kapni fagyasztva, konzervben, de akár frissen is. Amilyen szerencsém volt, kaptam halványító zellert is! Mivel ennek a mirelitnek nincsen szaftja, ezért lelkesen elhasználtam a második doboz ráklét, amit nemrég fagyasztottam le. A babérlevél is kisérlet volt, de legalább a bokorról szedtem, nem szárítottat használtam.

A menetrend hasonló a fentebbihez, nem is részletezem nagyon.

Az egyetlen extra lépés a kagyló felaprítása volt, mert nem igazán jó ekkora kagylókat egyben hagyni a levesben.

Amikor megfõtt a krumpli a lében, hozzáadtam a kagylót és a pirított bacont is, majd tejszínnel behabartam és kiforraltam.

Azon frissibe megettük a szembeszomszéddal és nagyobbik lányával, akiknek ez az étel újdonság volt.

Izlett nekik ...

A verdikt: fekete kagylóból is lehet kagylólevest fõzni, de az már nem clam chowder, hanem mussel chowder :)