Valahányszor nagy boltban járok, sasszemmel nézem át a húspultot, hátha véletlenül belekerült valami jófajta marhahúsdarab. Igy volt ez a napokban is madarasban.

Ez a kis darab hús ott árválkodott. Hallom az egyik vevõtõl: "nézd milyen vacak zsíros hús"!

El is szedtem az orra elõl azon nyomban. Ennek a húsnak pont az volt a szépsége, hogy zsíros. Serpenyõben vagy grillen sütve csodás ízekkel és állaggal fog megörvendeztetni.

Megmutatom alulról is, hogy tiszta képet kapjatok róla:

A darabka pont alkalmas volt két igen vastag, angolos elkészítésre alkalmas szeletnek vagy három darab kétcentis serpenyõs példánynak kicsit finnyásabb fogyasztók számára, akik inkább a jól átsütött húst szeretik.

Mivel jelen esetben az utóbbi volt a helyzet, három szeletre vágtam és alaposan borsoztam. Sütni csak pár nap múltán terveztem, ezért só még a közelébe se jött a húsnak.

Pihent két napot a hûtõ hidegebb sarkában, amikor vacsorarendelés érkezett a lányoktól. Kivettem, újabb réteg borsokkal hintettem, és míg a hús szobahõmérsékletre melegedett, gyorsan fõztem egy kis rizst körítésnek.

Olivaolajat tettem a serpenyõbe, felhevítettem, majd rátettem a 3 szelet húst. Szépen elfértek, nem kellett aggódnom, hogy tömegiszonyuk lesz. A sót is odakészítettem a serpenyõ mellé. Két perc múlva kevés sót szórtam a húsokra, majd újabb 4 perc múlva megfordítottam. Nem kell a húst sülés közben piszkálni, elvan az magában. A másik oldalát is 6 percig sütöttem, így a hús egy szaftos, de "done" állapotra sült.

Két tányér között 5 percig pihentettem, hogy a szaftok jól átjárják és majonézes rizzsel (igen, lehet köpködni), meg kovászos uborkával szolgáltam fel.

Egy ilyen falatot most is megennék!

Ha egy márványos húst szeretettel és óvatosan sütünk, akkor a zsiradék a rostok közül szépen kisül és roppant szaftossá teszi a fellazított húst.