Hozott a feleségem egy darab szép tarját a hentestõl, hogy ez biztos jó lesz nekem.

... biztos ...

Azért felszeleteltem és be is fûszereztem sok szecsuáni és fekete borssal, mert most éppen ez volt kéznél, hogy meg ne romoljon.

Mivel épp senki nem akarta megenni, ezért a hûtõ 2C-os részére betettem, hogy ott szépen eláll majd, mire kellene. Azután eltelt pár nap, és hirtelen kellett valami hús a kelkáposztafõzelékhez (nekem nem nagyon, mert én azt úgy eszem, ahogy van:) A már sokszor emlegetett indukciós rezsó három év letelte után megadta magát, kellett hát egy újabbat vennem. Itt az alkalom, hogy kipróbáljam mit tud az új!

Túl sok hozzávaló nem kellett, de azért azt összeszedtem:

• 4 szelet tarja
• 4 ek disznózsír
• 1 doboz sör
• 3 fej vereshagyma
• 5 girizd fokhagyma
• köménymag
• rozmaring és kakukkfû a kertbõl
• só

A húst felszeltem 3 cm vastag szeletekre még pár napja és bedörzsöltem fekete és szecsuáni bors keverékével, majd leraktam a hûtõbe pihenni. Most elõvettem az öntöttvas fazekamat, amibe beleszórtam egy kávéskanálnyi köményt és feltettem az indukciósra a teraszon. Amikor elkezdett pattogni és jött az illata is, hozzáadtam a zsírt. Jól felforrósítottam, majd a húszszeleteket kettesével lepirítottam az edényben mindkét oldalán. Menet közben derült ki, hogy sózni elfelejtettem, ezért a már megpirult húsokat megszórtam bõven nagyszemû sóval. Kitettem tányérra, majd az edénybe dobtam a nyolcadolt hagymákat, a fokhagymát és a friss fûszereket a kertbõl.

Kicsit megpároltam a hagymát, majd ráfektettem a hússzeleteket a fûszeres hagymaágyra. Nyakonöntöttem 2 dl sörrel és lefedtem a fazekat (lehetett volna lábas is, de az nincs). Mivel volt idõm bõven, megcsodáltam, mekkora új tavirózsa virágzik a tavamban. Sok idõt nem hagyott a hús, mintha elpárolgott volna a sör!

Sebaj, felöntöttem a maradékkal (mert persze közben megvámoltam a dobozt), levettem a rezsót minimumra, és hagytam tovább párolódni. összesen két órát pároltam, de már csak vízzel öntöttem fel, nem sörrel (az elfogyott). Ekkor kihalásztam a vajpuhára párolódott szeleteket a zsírból. A zsírt leszűrtem, és a hűtőbe rejtettem (de nem eléggé, mert már másnapra hiányzott a fele).

Vacsorára kelkáposztafõzelék volt (kedvencem), amihez ezt a húst szervíroztam kettõnknek. Ritkán eszem "feltétet" a főzelékre, de most kivételt tettem, és nem bántam meg.

Feleségemnek is nagyon izlett ...

Végül is nem volt baj, hogy nem sóztam az indulásnál. A párolás alatt felvette a sót, ahogy kellett!