Ebédidőben a kávézóban gyűlik össze a csapat. Kávézónak hívjuk, kis helyiség, ott van a két központi nyomtató – ebből az egyik mocskosul útban -, meg a fénymásoló is. Van egy szekrény, ott tároljuk a csetreszt, van két mikró, egy kávéfőző – valódi Szarvasi – meg egy kenyérpirító. Egy ideje egyre többen vagyunk – úgy látszik, másoknak sem ízlik a koszt az étkezdén –, lassan két turnusban kell ebédelni, kevés a hely, meg a melegítőkapacitás. Szóval, ott falatozunk, és – természetesen – gusztáljuk a másik ebédjét. - Mit hoztál? - Ó, csak egy kis kocsonyapörkölt hétvégéről.

Legutóbb aztán egy régen érzett illat csapta meg az orrom. Zed krumplifőzeléket burkolt fasírttal. Én is ilyet akarok – gondoltam.

És lőn. Összedobtam egy finom krumplifőzeléket.

Egy kilónyi desiré krumplit 1,5-2 cm-es kockákra vágtam.

Egy közepes fej vöröshagymát apróra vágtam, és egy kanál zsíron aranysárgára pirítottam.

Félrehúztam a lángról, beleszórtam egy kávéskanálnyi pirospaprikát, gyorsan elkevertem, és felöntöttem e kevés vízzel.

Visszatettem a tűzre, beleöntöttem a burgonyát, és felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte. Sóztam, borsoztam, és beletettem négy babérlevelet. Lassan rotyogtatva addig főztem, míg a kisebb darabok el nem kezdtek szétmállani.

Egy pohár 20 %-os tejfölt egy kanál liszttel és kevés vízzel simára kevertem.

A lábasból mert vízzel hőkiegyenlítettem, és behabartam a főzeléket. Pár percig gyakran kevergetve alaposan kiforraltam.

A fasírthoz fél kiló pulyka-alsócombot daráltam le három beáztatott zsemlével. Kevés zsírosabb rész – talán kis zsírszalonna - jó lett volna hozzá, de mire a főzéshez jutottam, már nem volt semmi nyitva.

Sóval, borssal fűszereztem, ráütöttem egy tojást, került bele két kis fej vöröshagyma finomra vágva, egy gerezd fokhagymát is belereszeltem. Igazság szerint egy fél fej lilahagyma is belement, az előző napi körített tehéntúróból maradt. A közeli boltban ugyanis 5 deka a mérleg alsó mérési határa a zöldség-gyümölcs részlegen, ergo meg kellett vennem egy nagy fej hagymát, annyit viszont nem akartam 25 deka túróba belekeverni.

Szóval, összekevertem az összekeverni valót, aztán még sóztam kicsit, meg némi zsemlemorzsa is belekívánkozott.

Jércetojásnyi gombócokat szaggattam a masszából, aztán zsírpapírra kiöntött morzsán pofás kis pogácsákat hengergettem belőlük.

Serpenyőben olajat hevítettem, és kis lángon kisütöttem a fasírt.

Papírtörlőn leitattam róluk a felesleges olajat, aztán tányérra halmoztam őkelméket.

Jó volt. Jobb, mint emlékeimben volt a menzán. Persze már tovább jár az eszem, arra gondoltam, mi lenne, ha a főzeléket kis füstölt hús főzőlével készíteném. Nos, a húsvéti sonka levére már nem lesz gond, úgyis sajnáltam folyton kiönteni.