Waka beszámolt egy burgerezésrõl, ahol sólet volt az elõétel. Ez roppant felcsigázott, mert régen ettem már és a Globus konzerv nem a régi. Medvedoki igencsak leszólta, hogy nem autentikus az a sólet, meg még egyéb alkatrészeket is kívánt bele, pedig a ló nem is kóser :) Akkor sóletet kell fõzni, nincs mese.

Autentikusat és kósert!

Szerencsére éppen volt kispiac, ezért sikerült friss szárazbabot venni (micsoda képzavar ...), meg volt a kedvenc füstöltárusnál füstölt libacomb is. Ezzel a minimum alapanyag megvolt. A többivel a Fény piacon szenvedtem, ahol füstölt marhaszegyet hajtottam, de csak libamellet kaptam, majd a legutolsó hentesnél füstölt marhacombot. Ez utóbbi ugyan nem olyan zsíros, de úgyis csak kevés kell bele. A többit meg biztosítja a csodahüttő és a kamra.

Összeraktam a hozzávalókat:

• 1/2 kg fehér gyöngybab 12 órája beáztatva
• 8 dkg gersli (árpagyöngy) megmosva
• 1/2 kg nyers marhaszegy
• 10 dkg füstölt libacomb
• 10 dkg füstölt libamell
• 13 dkg füstölt marhacomb
• 2 fej vereshagyma
• 3 girizd fokhagyma
• 6 friss tojás
• libazsír
• 3 ek liszt
• pirospaprika, szemesbors, só

A töltött libanyakhoz:

• 1 libanyak bõre
• 2 kanál libazsír
• 1 csésze liszt
• paprika, só, õröltbors
• majoranna, kurkuma (opcionális)

A babot még csütörtök este beáztattam. A füstölthúsokat is, mert a hentes szerint nagyon sósak. Ezek eredetileg pont kétszer annyit nyomtak, de ha mindet belefőzöm, kipukkadunk, ezért megfeleztem a füstöltárut. Felaprítottam a hagymát, fokhagymát. A hagymát ennél még nagyobb levelekre is hagyhattam volna, mert nem csak az ízére van szükség, hanem az edény fenekének védelmére is.

Kedvenc amerikai barátnõnktõl kaptam egy fedeles cseréplábast, amit csak sólet fõzésére használok (immáron harmadszor), elõvettem hát azt is. Beletettem két evõkanál libazsírt és platnival védve kislángra tettem.

Míg ez felforrósodott, nekiláttam a töltött libanyaknak. Volt a csodahüttõben egy zacskó "tisztítandó bõrõs háj" felirattal, ami emlékezetem szerint tartalmazott egy nyakbõrt is. Ezt meg is leltem, letollaztam és kiszedtem mindent a belsejébõl, ami nem oda való (ezt a kutya nagy lelkesedéssel behabzsolta). Nem a legnagyobb nyak, lyukas is itt meg ott, de elég lesz. Egy csészényi lisztet megsóztam alaposan (késõbb kiderült, hogy nem elég alaposan), paprikáztam és fehér borssal ízesítettem. Bátran lehet sózni a tölteléket.

Kevés vízzel középkemény tésztát kevertem belõle, majd beletöltöttem a nyakbõrbe, amit hústûvel összetûztem. Varrni jobb lett volna, de se nagy tû, se vastag cérna se türelem nem volt hozzá.

A hagyma megpárolódott, beleszórtam hát a fokhagymát is, majd egy púpos teáskanálnyi pirospaprikával és borsszemekkel fûszereztem. Megszórtam egy fél kanál liszttel (ez a receptben ajánlott lisztnek csak a fele, de így jobban szeretem). Ráfektettem a húsokat. Másnap a mosogatásnál derült ki, hogy egy helyen félrelöktem a fenékborító hagymákat, ahol le is égett egy kicsi a marhahúsból, tehát erre jobban kell figyelni. Ezt is megszórtam kis liszttel, majd rátettem a libanyakat is. Megszórtam a beáztatott babbal és a megmosott gerslivel, elrejtettem benne a lesikált 6 tojást.

Egy kicsit hagytam rotyogni, addig nekiálltam a maradék hájat letisztítatni, hogy menet közben kisütöm zsírnak. Mit találtam? Még egy nyakbõrt! Gyorsan nekiálltam egy újabb tésztát keverni a tölteléknek, amit most már bátrabban fûszereztem, paprikával, feketeborssal, kurkumával és majorannával.

Éppen elkezdtem beletölteni a bõrbe, amikor rájöttem, hogy bizony kihagytam a zsírt a töltelékbõl!!! A recept szerint kell hozzá vagy egy bõ kanálnyi libazsír, ami azért annál nagyobb mennyiség, hogy kihagyhassam. Újrakevertem hát a tésztát a zsír hozzáadásával és így töltöttem meg a bõrt. Persze a másikat is ki kellett fejtenem a bõrébõl (milyen szerencse, hogy hústûvel rögzítettem összevarrás helyett), feljavítani a tésztát és visszatölteni.

Visszvarázsoltam a bab közé a helcliket (töltött libanyak), felöntöttem annyi vízzel, hogy bõven ellepje. Lehet ugyanezt libabőr nélkül is, de akkor keményebbre készítsük a tésztát és akkor már kuglinak vagy ganefnek hívják.

Megvártam, míg felforr. Kavarni nem szabad, csak rázogatni!

A lábas teteje sajnos abszolute nem zár, szerintem az égetés elõtt deformálódott, ezért le kellett kovászolni, hogy ki ne párologjon a leve. Lisztet sok sóval és kis vízzel összekeverve középpuha rudacskákat gyúrtam.

A fedõ és a lábas közti réseket pedig kitöltöttem ezzel a tésztával. A legjobb tömítés még ükükanyáink idejébõl.

Most ugyebár kellene egy pék, akinek van kemencéje, vagy legalábbis egy kemence, ahova péntek este ezt betehetném. Nos, kemence az nincs (még!), az estét sem akarom kivárni, így a sütõt minimumra állítottam, ami nálam kb 135C fokon van, ebbe betoltam a leszigetelt lábast, és megvártam, míg érzem az illatát - azaz felforr a tartalom.

Ekkor kitámasztottam a sütõajtót egy villával. A kiáramló hõtõl meg kell védeni valahogy a gombokat - betettem hát egy darab alufóliát a nyílásba. A hõmérõm tanusága szerint 98C és 103C között volt a sütõ, ami pont az az érték, amire vágytam. Ezt amúgy a villa görbítgetésével állítottam be, de ez titok :)

Kilenc órát sült. Igaz, hogy várni kellett volna szombatig, de már mindketten fakas éhesek voltunk. Persze elõre tudtuk, hogy bikakergetés lesz az álmunk, de muszáj volt enni belõle. Kitettem hát az asztalra a lábast, amit feleségem azonnal perforált is, olyan türelmetlen volt :)

A tömítés nem volt igazán tökéletes, vagy az edény volt melegebb, mint 100 fok, de szaftja gyakorlatilag semmi se maradt a babnak, pedig mindketten sok lével szeretjük. Tudom, hogy így szabályos, de akkor is!

Sótlan volt, száraz is és rengeteg zsír volt benne. Persze a helclit és a tojásokat már kivettem elõre, azokkal most nincs több dolgom. Gondoltuk lazítsam fel, meg sózzam is, mert így elég szomorú. Lezsíroztam valamennyire, felöntöttem fél liter zubogó forró vízzel, megsóztam durva sóval (kóser sónak is hívják), kóstoltam. Nem elég sós még mindég. Adtam még egy adag sót hozzá és összeforraltam. Kóstolom a levet - ehetetlenül sós lett. Nem vártam meg az elsõ kóstolásnál, hogy a durvaszemû só feloldódjon ... Még egy adag varázslás (a sót kivenni azért nehezebb, mint beletenni), és eltettem másnapra magam és a sóletet is. Reggelire ettem egy nagy adagot, valamint készítettem a szomszédasszonynak egy komatálat belõle.