A sok hús után kellene már levezetőként egy kis tészta!

Káposztás cvekkedli: népieschen káposztáskocka. Megosztó étel - vagy imádod, vagy ki nem állhatod. A fogyasztói is legalább kétféleképpen eszik: sóval, borssal vagy cukorral (és borssal). Én maradok a só/bors kombinációnál, de nem haragszom, ha más másképp eszi, úgy is főzöm, hogy ez ne legyen akadály. Nem akartam csupán ezen egyszerű tésztát megosztani, hozzátettem hát egy másikat is: a grízes tésztát. Ez se kevésbé megosztó étel, vesszenek hát össze rajta akik úgy gondolják.

Nem sok minden kell hozzá:

• 1/2 fejeskáposzta
• zsír
• 1 evõkanál kristálycukor (barnacukor jobb)
• 1/2 kg fodros nagykocka
• õrölt bors

A káposztát vékonyan felszeleteltem, majd a szeleteket kockára vágtam.

Természetesen a reszelõ durva oldalán is le lehet reszelni, ha a káposzta nem akar szétesni. Ez már izlés kérdése. Légyeg, hogy apró legyen. Ekkor tegyük a cukrot a pároló serpenyõbe egy evőkanálnyi jófajta zsírral és addig kavargassuk, míg szép barnára karamellizálódik. Ha a zsír elkezdene füstölni, vegyük le a lángot alatta. A cukornak kell 160C, hogy elkezdjen olvadni és barnulni, a zsír meg efelett már elkezd megégni. Ha barnacukrot használunk, az eleve barna - kevesebbet kell égetni.

Borítsuk az olvadt zsíros cukorba a káposztát (amit nagy sercegésel fog honorálni) és ne ijedjünk meg, hogy a cukor hirtelen megkeményedik a serpenyõ fenekén. Ez természetes, hiszen a káposzta lehûti az edényt. A párolás folyamán szépen feloldja a káposzta leve.

Nagyon enyhén sózzuk meg, mert így gyorsabban elpárolhatjuk a levét, viszont a cukorral evõk sem fognak reklamáni a só miatt. Tegyük fel a sós vizet a tésztának forrni. Szerencsésebbek házitésztával készíthetik, de én most nagyon éhes voltam, nem volt kedvem gyúrni. A káposztát rendszeresen kevergessük közepes lángon, amíg szépen megpirul és összeesik. Az a jó, ha sistereg! Ez kb 30 perc és az egész ház káposztaszagú lesz cserébe.

Szûrjük le a tésztát és borítsuk bele a megpárolt káposztát, vagy fordítva. Nagy lángon kavargassuk, hogy picit megpiruljon és a zsíros káposzta egyenletesen bevonja a tésztát.

Már csak tányérra kell tenni, alaposan megsózni és frissen rádarálni vagy 6 tekerés borsot. Ja ... és azonnal meg is enni!

Tanulság a fenti alkalomból:

A téli/télvégi káposzta elég hamar megpárolódik, de a levéldarabkák kicsit vastagak maradtak. A tavaszi káposztát sokkal tovább kell párolni, mert nagyobb a víztartalma. Cserébe viszont sokkal édesebb és véknyabbra párolódik!

Akkor lássuk a grízes tésztát is.

Ez az étel beléphetne a 15 perces kaják otthonába, de akkor nem számoltuk hozzá az elõkészületeket, a víz felforrási idejét és a szakács ábrándozását. A menzakorszak nagy megosztója volt. Vagy lekvárral és rengeteg cukorral (ha a menzás nénik nem vitték haza), vagy sóval és császárszalonnával eszik azok akik egyáltalán hajlandók még mindig megenni (legalábbis én ezeket a variációkat láttam eddig). Valaki a napokban említette, ettõl megmozdult bennem a löttyös indulat: hogy most ezt azonnal ide!!! A weben található receptek szerint be lehetne suvasztani a 15 perces ételek közé - csak nekem nem sikerült. A fõzés elõtt kellett volna a tésztavizet felforralni, akkor menne a dolog.

Nem sok minden kell hozzá:

• 1/2 pohár gríz (búzadara)
• 1 kanál olaj vagy zsír
• 25 dkg soktojásos tészta (eredetileg szélesmetélt, de nekem csak kocka volt itthon)
• 3 ek finom lekvár (egy adaghoz)
• 2 ek kristálycukor
• só

Elõbányásztam majdnem kedvenc öntöttvas serpenyõmet, mibe belelocsoltam kis olajat és felforrósítottam. (Az igazán kedvencem az nem zománcos, mint ez a csicsás kék.) Utána küldtem a darát (grízt), majd elkezdtem kavargatni, hogy piruljon. Mintha tarhonyát vagy rózsaszín rizst (copyright lássátok feleim szümtükkel) készítenék. Lényeg, hogy megváltoztassa a színét pirosbarnára (mondja a vörösvak szakács). A mikróban 2 dl vizet (a gríz kétszeresét) felforraltam, amig pirult a gríz, valamint feltettem a tésztát is fõni.

A zubogó forró vizet a grízre öntöttem, amitõl óriási gõzfelhõ képzõdött.

Ezután persze gyorsan kavargatni kellett, hogy a dara magába szívja az összes vizet.

Közben megfõtt a tészta is, amit most egy mozdulattal (persze a leszûrés után) a grízbe borítottam. A lángot nagyra vettem, hogy összepiruljon a két alkatrész.

Már csak enni kellett sok szilvalekvárral és cukorral (nekem anélkül, de így is jó volt).

Nem 15, de 40 perc is eltelt, mire ételhez jutottam ...

Reggelire küldi látjátok feleim szümtükkel. Teát mindenki főzzön magának ...