Levelet hozott az elektronikus postás a fenti fejléccel. Ez nem lehet más, csak Sergio Tabeira, a Magyarországon (is) élõ uruguayi séf. A malackaraj korából ismerem még, amikor Anna sokszor szólt, hogyha Sergio valahol nagy fõzõs bulit csapott. Azután felkerültem Sergio levelezőlistájára, és néha jött meghívó egy-egy kiemelkedõ gasztronómiai eseményrõl, amire igyekeztünk eljutni.
Nyáron fõként nagyobb szabadtéri éttermekben vagy klubokban szervezte, de a Lalibela étteremben is ettünk már egy zseniális örmény menüt.
Most a szokásos uruguayi grill ebéd menüjét foghattuk kézbe
A Lalibela Grill étterem a Jokai utca elején van a volt Skála Metró mellett. Az étterem exotikus afrikai ízekkel csalogatja vendégeit, valamint nagyon barátságos áru "all you can eat" ajánlatával. Ott meg kéne kóstolni például a tárkonyos krokodilragut vagy a struccsültet egyszer.
Belépéskor azonnal a grillpult fogadja a vendégeket, ahol Sergio a már hosszú sorban álló vendégeket szolgálta ki frissen grillezett húsokkal.
A mosoly soha nem fagy rá az arcára, mindig természetes, vidám és barátságos.
Az ebéd önkiszolgáló, minden ki van téve a melegítõasztalokra. Látszik, hogy rég volt ilyen buli, mert az étterem zsufolásig tömve volt, az asztalok között még a pincérek is nehezen lavíroztak.
A menürõl, amennyit sikerült kiderítenem:
A pohár sangria - mire mi odaértünk - átminõsült egy felhigított hideg forralt borrá. Mondjuk nem ez volt az ebédmenünk elsõdleges célja, de csalódást okozott. Szintúgy lehangoló volt a Mojito koktél is, amibõl csak a rum és a mentalevél hibádzott, bár, ha jobban figyeltem volna a pincérünk arcát, nem azt kellett volna rendelnem. Feleségem viszont figyelt, így õ elsõ osztályú szekszárdi vörösbort kapott.
Spenótos palacsinta - fantasztikus! Közepesen vastag palacsinta nagy adag spenótkrémmel töltve, ami fokhagyma és bors társaságában kápráztatta el izlelõbimbóimat.
A húsos és kukoricás táskákat elfelejtettem. Sajnos nem vittem el a menüt, ott meg nem olvastam el a bejáratnál krétával kiírt listát, ezért erre nem emlékeztem. Viszont a családom felfedezte a húsosat, és nagyon lelkesedtek érte.
Szintúgy lemaradtam a marhanyelv uruguayi módra-ról, de a fiamnak nagyon izlett. Visszamenni érte meg nem mertem, mert így is attól féltem, nem fogom tudni az összes kivett ételt megenni.
Az uruguayi kolbász nagyon hasonlított a mi sült kolbászunkra, nem fedeztem fel benne semmi olyan extra ízt, amitõl az más lenne, talán csak, hogy nem volt teletömve pirospaprikával :)
Az ebédhez ez az indián úr szolgáltatta a zenét. Remekül játszott pánsípon és furulyán, meg énekelt is. Kár, hogy az asztalunk pont a hangszórók elõtt volt ...
Szilveszteri malac - tökéletesen elkészített bõrös malacszeletek. Én lapockát vettem magamnak, ami omlósra sült, a bõre meg igazán puhára lett párolva (a képen középen ugyan a karaj van, de egy másik tálban a bal sarokban volt a lapocka). A sülthöz egy fantasztikus zöldséges-fokhagymás-csilis szószt találtam.
Jöhetett a fõétel a Marha hátszín csimi-csurrival - Ezért álltak sorba az emberek Sergionál. Persze mi a késõn futottak kategóriába estünk, ezért mi már nem várakoztunk és a választékunk is kisebb volt. A hátszínt elõször egyben grillezte meg a séf a vason, majd a segédje felszeletelte kb 2 cm vastag szeletekre, amit azután igény szerint tovább sütött.
Én természetesen középnyersre kértem, vagyis a közepe még piros és szaftos volt. Ezt nyakonöntötte a csimi-csurrival, ami petrezselyem, oregano, fokhagyma,só,bors,oliva és borecet keveréke, jellegzetes délamerikai húsöntet. Kértem még egy kanálnyit abból a zöldséges csiliszószból is. Köretnek a nagy salátás szigetrõl választottam magamnak.
Uruguayi karamell puding - tökéletes karamellmártással leöntött érdekes puding. Nem lett a kedvencünk a szokatlan, tofu jellegû halmazállapota miatt.
Összesítve, egy csodás ebédet ettünk egy nagy séf alkotásában.
Köszönjük a meghívást!
