Blogkocsma

Nagy divat idekinn a vasárnapi reggelizés étteremben. Van egy kedvenc helyünk azóta, hogy a gyerekeinket táborba vittük nyaranta. Ezt a reggelizőt 1928-ban alapították, ami figyelemreméltó kor Amerikában bármely létesítménynek.

Sajtos rudat kellett sütni, legyen valami rágcsálnivaló hétvégére. A kisördög csak nem hagyott nyugodni, nehogy már ilyen könnyen megússzam.

Csillagomat kirúgták a kollégiumból. Járhatott volna rosszabbul is, de aztán megkegyelmeztek neki. Voltaképpen az én hibám volt az egész. A következő évben aztán újra kollégista lehetett, én már nem jelentettem veszélyt rá.

Nagylányom előszeretettel főz thai ételt, mondván, az hamar elkészül - meg szeretik is. Az ő hűtője korántsem versenyezhet a csodahüttőmmel, de azért van benne sokféle alapanyag.

Kép: Wikipédia

Sok tengeri herkentyűvel vagyok jó barátságban, de ez az étel mindent felülír! Sokszor tűnődtem, érdemes lenne csirkével vagy egy keményebb húsú hallal kipróbálni, de mindig maradt a garnélarák. A scampi szó eredetileg egy norvég pici homárt jelent, de mostanára az alábbi elkészítési módra…