Feleségem nagyot pakolt a garázsban, ahol sokszáz doboz tárolja múltunkat, lévén nincs padlásunk. A pakolás közben felkiált: megvan a pasta machine!!! Fel is hozta a kamrába az összes adapterével együtt.

Ezt a gépet még azelõtt vette, hogy kimentünk volna az USA-ba. Olasz, szigorúan kézihajtányos és már akkoris egy vagyonba került. A ravioli készítõ feltéten volt ár is: 2761 Ft. Ettõl támadt kedvem raviolit készíteni, mert nem emlékszem, valaha is használtam volna.

A tésztához a szokásos alapanyagok:

• 5 tojás
• 50 dkg liszt
• 2 ek olaj
• csipet só

Ez önmagában nem sok, csak munka lesz vele.

A töltelékért a csodahüttõhöz fordultam, mit lelek benne. Találtam egy spenótszószt, amit spagettihez csináltam, csak túl sok volt, így maradt belõle. Volt egy zacskó túró is. Ez már egy spenótos túrós raviolihoz elegendõ.

Hopp - itt egy üveg padlizsánkrém - feleségem csodareceptje. Ezt ki kell próbálni a ravioliban!

Kell még valami paradicsomos lötty is reá, amit a nyáron eltett sült paradicsomból, fokhagymából és paradicsomlébõl fogok készíteni.

Ugyan a képen csak 4 tojás van, de még az utolsót is hozzátettem a zsomporból. Az már gondolom nyilvánvaló, hogy lusta vagyok, ezért a kezdeti tésztakeverést a robotgépre bíztam. A gyúródeszkán adtam még hozzá lisztet és jól kidolgoztam. Kellõen keményre kell ám a tésztát csinálni, ami persze csak menet közben derült ki.

A kidolgozott tésztából levágtam öklömnyi darabot, amit a tésztagép nyújtójával hosszú anyósnyelvvé alakítottam, kb 1 mm vékonyra nyújtva. A két nyelvet egyforma szélességûre vágtam egy kettõs derelyemetélõvel, ami a raviolikészítõ feltéttel érkezett. A spenótkrémet összekevertem azonos mennyiségû túróval, hogy valami fehérje is legyen a dologban. Picit utánasóztam, borsoztam. A két tésztanyelvet beleillesztettem a gépbe, utánakanalaztam valamennyi spenótos túrót és nagy óvatosan elkezdtem tekerni. A gép alján raviolik jöttek kifelé sűrű kettős sorokban!!!

A tészta túl lágynak bizonyult, ezért egy része nem is sikerült. A spenótos/túrós tésztamaradványokat meg összegöngyöltem egy csomóba. A többit villával megigazítottam, és úgy néztek ki, mint az igazi ravioli:

Itt jött egy trükk. Azért nézelõdtem ám az interneten töltelékrecept ügyben, és Húsimádónál olvastam a Spenótos és paradicsomos ravioli receptet . Húsimádó a kifõtt tésztákat egy fokhagymás/rozmaringos vajon lepirítja. Engedélyt kaptam tõle, hogy az ötletét felhasználjam :)

A második eresztés már keményebb tésztából készült, jobban is sikerült, mert kevés töltelék csorgott ki a tészta mellett. Jobbra látható a kettõs derelyemetélõ egyik fele is.

Kifõztem ezt is, meg azt az ominózus elrontott tésztagombócot.

A gombócot megettem, hogy eltûnjön a bûnjel és elkészítettem a padlizsános változatot is. Itt a padlizsánkrémbe csak mutatónak tettem túrót, mert a tölteléknek nagyon lágynak kell lennie ehhez a géphez. Abból is lett két adag, de az szépen elkészült minden hiba nélkül. Ha annak az ízét zongorázni tudnám ...

A sült paradicsomot felaprítottam, a maradék fûszeres vajra dobtam és megpirítottam. Találtam 2 paradicsomot is a hûtõben, amit meghámoztam, apróra kaszaboltam és hozzáadtam a sültparadicsomhoz. Puhára fõztem, majd felöntöttem a saját paradicsomlével, amivel egy fínom szószt nyertem.

A tálalásnál kis sajtot is tettem rá. A paradicsomszósz annyira erõteljes ízzel rendelkezett, hogy jóformán csak megmutatni volt szabad a tésztának.

A maradék tésztát is kinyújtottam, és most kivételesen lasagne méretre szárítottam, mert nagyon finom tészta lett. (Azt már csak nem vallom be, hogy a kinyújtás után otthagytam a deszkán letakarva, elmentünk tűzhelyet nézni, és ez alatt kiszáradt az egész)

Azt elfelejtettem mondani, hogy világ életemben utáltam a raviolit ...