Vendégposzt Pizzaszeletvágótól.
Néhány éve készítettem elõször. Jól sikerült, azonnal felkerült a családi étlapra. Most ezt osztom meg veletek.
Egy ilyen ételnél szinte kötelezõ a recept eredetét, az elnevezés okait kutatni. Én is megtettem már, lássuk mire jutottam.
Röviden: semmire.
Kicsit hosszabban: Elképzelhetõ, hogy ez az étel a kismartoni vagy a fertõdi kastély fénykorához, az Eszterházy hercegek konyhájához köthetõ. Sõt, maga a fõúr fogta volna a szakács kezét közben. Más vélemények szerint valami név nélküli szakács zseni alkotta, és az elnevezés csupán mai kifejezéssel élve, marketing fogás. Szerény véleményem szerint mindkettõben lehet valami igazság. Ilyen típusú ételt bármikor felszolgálhattak bármelyik gazdagabb magyar nemesi konyhán, ezt beláthatjuk, ha régiesen próbálom elnevezni az ételt: "Tehénhús káprival savanyú mustáros lévben". Egy a biztos, elõször Gundel Károly 1934-es Kis magyar szakácskönyve nevezi ezen a néven, de ez sem jelent semmit. Én megpróbálok ehhez az eredeti recepthez igazodni, akinek megvan a könyv, kérem ellenõrizze, hogy sikerül-e.
A hozzávalók mennyiségét nem emelem ki, a szövegben és a képeken követhetõek az adagok. A fûszerezés pedig szemmérték és szájíz szerint történik nálam mindig. :)
A hús tehát mindenképpen marhahús legyen. Sajnos kering olyan recept a neten, ahol sertéskarajból készítették, nem illik össze a sertés ezzel a mártással. Legjobb a rostélyos, de nem az a hentespulton száradó 5 centi vastagra szelt csontos förmedvény, amit hazánk egyes hentesei valamilyen érthetetlen okból rostélyosnak neveznek és legfeljebb egy húslevesbe dobható bele. Fontos, hogy kicsontozott, nem zsíros, nem inas, nem faggyús ezzel szemben szépen szeletelhetõ, süthetõ, majd puhára párolható része legyen a marhának. Én jelen esetben szürkemarhából készítettem. Mint tudjuk a szürke nem alkalmas különféle bélszín és steak csodák készítésére, nem márványozott a húsa, nem elég zsíros, nincs tartása sem, túl puha. Nos, pont ezek teszik alklamassá ehhez az ételhez! Az ízérõl nem is beszélve, az a bónusz, nekem nagyon bejön.
Idõnként jövet-menet átautózom Hortobágyon, ahol hatalmas tábla hirdeti azt a bio boltot, ahová érdemes betérni, ha eltaláljuk a nehezen eltalálható nyitvatartási idõt. Van friss hús, de fagyasztottból szinte bármi. Múltkor szerencsém volt, éppen szürkét csontozott a hentes, elhoztam a fél gerinchúst farkától a nyakáig, annak egy részébõl készült a mostani étel. A képen kb. 1 kg-os darab látható.
A képen azonnal feltûnik a szürke "hibája": gyengék az inak, nem tartják össze húst, felületes szemlélõ a képen lévõ darabot akár lábszárnak is nézhetné, nem az. Két nagyobb izomköteg fut egymás mellett, érthetõség kedvéért sertéshez hasonlítva, sertés gerincen az a rész, ahol a fehérebb és a vörösebb hús találkozik egy szeleten belül, ínnal összefogva, csak itt jelen esetben szétesve látjuk, ez ilyen. Mindenképpen keresztirányú szeleteket akartam belõle vágni, ezért cselhez folyamodtam, fogpiszkálóval megtûztem a húst és úgy szeleteltem.
Késõbb rájöttem, hogy ez felesleges, ez a hús bármilyen irányban vágva egyformán viselkedik, a végét már nem tûztem meg, de ügyeltem, hogy a darabok vastagsága egyforma legyen.
Az elõkészületek következõ lépése: tisztítsuk meg és egy nagy sóhajjal kezdjük el darabolni a zöldségeket a képen látható módon, vékony csíkokra. Ilyenkor jönne jól egy konyhai segédszemély, magyarul kukta. Sebaj, felbontottam a recepthez odakészített fehérbort, így vidámabban ment a darabolás.
Készítsük elõ a többi hozzávalót: kapribogyó kellene, ez itt kaprivirág, ez van. Én már nem fogom megérni, hogy a vidéki üzletek és szupermarketek polcain mindkettõ jelen legyen. Az ecetes levet jól mossuk le és akár még nyomkodjuk is ki a kapriból, túl sok van benne, ne hagyjuk az ecetet eluralkodni az ételen! Citrom, ennek kell a sárga haja (ej, süllõcske, gondoltam rád és a citromjaidra közben) és fél citrom leve, hagyma, tetszõleges, de jó ízû mustár. Babérlevél. A képrõl lemaradt a tejföl, és a fehérbor. Ne feledje, aki esetleg készíti ezt a receptet!
Innen már gyorsan megy. Elõvettem irdatlan méretû 32 cm-es vastagaljú serpenyõmet, a hús mindkét oldalát közepesnél erõsebb lángon egy-két kanál libazsíron megsütöttem. Nem liszteztem elõtte a szeleteket, mert több adagot is sütöttem egymás után, nem szeretem az odaégett lisztet, a sûrítéshez se kell, az másképpen lesz.
A szeleteket egy párolásra alkalmas edénybe raktam, a forró serpenyõbõl egy löttyintésnyi fehér borral leoldottam a pörzsanyagokat, ezt is a húsra öntöttem, beleraktam a babérlevelet, citromhajat, mustárt, sóztam, borsoztam, rácsavartam egy fél citrom levét, felöntöttem még fehérborral és egy kevés vízzel, rászórtam a kaprit, majd ezt kisebb lángon fedõ alatt, a hús teljes puhulásáig párolódni hagytam. Kapriból végül másfél üvegecskével használtam.
Közben lehet foglalkozni a zöldséggel, az irdatlan nagy serpenyõben ismét egy-két kanál libazsíron megpároltam a szálasra vágott vöröshagymát, rádobtam a csíkokra vágott zöldségeket, sóztam, borsoztam. Fedõ nélkül roppanósnál puhábbra pároltam kevergetve, rázogatva a serpenyõben lévõ anyagot, idõnként csak nagyon picit pótolva a folyadékot, ne fõjön, de ne is égjen oda. A képen már majdnem kész.
Közben a hús is kész lett. Nézzétek ezt a mártást az alján, az ember legszívesebben itt abbahagyná, beletunkolna egy szelet kenyeret, rá egy szelet húst, és egyen hozzá zöldséget a nyúl!
A recept szerint viszont folytatni kellett, összeraktam a kész húst a kész zöldségekkel. Közben eltávolítottam a citromhajakat, babérleveleket. Egy kis vizet még kapott, hogy legyen leve. Ahogy felforrt, tejföllel sûrítettem a mártást. Igazából nem volt sok értelme habarni, elég sûrû lett liszt nélkül is, de mégis tettem a tejfölhöz minimális lisztet, mert "bevonóképessé" akartam a mártást a tészta köret miatt.
A végén, már a tûzrõl levéve, a recept szerint zöldpetrezselyemmel szórtam meg. Ez nagyon fontos eleme a receptnek.
Jóféle spagettivel tálaltam. Jó hozzá bármilyen tészta, vagy párolt rizs.
Mindenképpen nyakaljunk hozzá abból a fehérbõl, amit fõzéshez használtunk! :)
Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt az ételt, én elsõ kóstolástól kezdve rabja vagyok.