Vettem juhtúrót, de nem volt receptem, hogyan használjam fel. Az ízét nagyon szeretem, de ritkán adódik alkalom, hogy megfõzzem. Most egyedül voltam otthon, ezért bûntudat nélkül fõztem, ami jól esett :)

Volt a csodahüttõben 2 kicsi sertésszûz. Az egyiket kivettem kiolvadni még reggel, majd szétszedtem a spórt, hogy megjavítsam a sütõt, ami úgy döntött, hogy nem müxik tovább. Szerencsére legutóbb nem egy, hanem két érzékelõt vettem. Igaz, a maradékot bizony át kellett alakítani, hogy mûködjön is, de hát ez a férfiak feladata. Szóval volt anyag és megoldás is, tehát dolgozni kellett a sütõvel.

Közben persze járt az agyam, hogy hogyan süssem meg a juhtúrót a szûzpecsenyével. Idõm volt, mint a pelyva - javíts te egy délelõtt alatt egy sütõt!!!

Szerencsére mások is próbálkoztak a fenti étellel, így ez sokat segített.

Kellett hozzá:

• 35 dkg szûzpecsenye
• bõ evõkanál kacsazsír (lehet más zsiradék is)
• 15 dkg juhtúró
• petrezselyem levél, kakukkfû, pici rozmaring és majoranna
• fél fehér hagyma
• 1 girizd fokhagyma
• 3 centi póréhagyma
• só, bors

A szószhoz:

• bõ marék aszalt cseresznye (most 2007-bõl valót találtam :)
• egy fél pohár sangria (az nem volt, ezért száraz veresbor)
• evõkanálnyi cukor (hogy a sangria édességét pótoljam)
• 3 deka vaj

A hagymákat és a fûszereket apróra vágtam.

A nagyját belekevertem a juhtúróba villával egy kis borssal. Sót nem adtam hozzá, a juhtúró elég sós magában is.

Nem volt elég puha, hát 10 másodpercre beraktam a mikróban. Persze kivehettem volna korábban is a hűtőből, de hát ... Szóval legközelebb :)

A húst hosszában végigvágtam, de nem teljesen, hogy ki tudjam teríteni a deszkán. Befedtem folpackkal és vékonyra klopfoltam.

Rászórtam a felvágott hagymákokat és a fûszereket, de azért félretettem egy keveset belõlük. Egy kevés borsot is daráltam rá.

Megkentem a fûszeres juhtúróval kb. 3 mm vastagon. Szóval, hogy legyen is rajta, meg nem is :)

A szélesebb fele felõl felcsavartam, mint Waka a kiflit.

Fehér madzaggal körbecsomóztam, hogy ne essen szét. A serpenyõbe pár evõkanál zsírt forrósítottam és az összekötözött húst beletettem.

Lassanként forgattam, ahogy pirult a hús.

Amikor minden oldala piros lett, egy pici jénai tepsiben, amit alufóliával kibéleltem, betoltam a sütõbe 200 C-ra 20 percre. Végre működött a sütő!!!

Persze nem álltam meg, hogy legalább az egyik felét meg ne kenjem a juhtúróval - olyan csábosan olvadozott a tányéron :)

A serpenyõbe - amiben a húst sütöttem - beleszórtam az aszalt cseresznyét. Fantasztikus módon felduzzadt, mintha vizet tettem volna hozzá! Adtam egy kanálnyi cukrot hozzá, és felöntöttem 1 deci száraz veresborral. Fõztem vagy 20 percet, hátha lazább lesz, de az aszalt gyümölcs nem fogadot szót ...

A hús elkészült, kivettem hát a sütõbõl, és betakartam egy darab alufóliával, hogy pihenjen.

Nem álltam meg, hogy a beérett körtébõl ne készítsek vajban sült körtét besûrített balzsamecettel. Öntöttem hát ecetet és veresbort egy serpenyõbe. Meghámoztam 2 körtét, feleztem és lekupakoltam a feleket, hogy a hátoldalukat is meg tudjam sütni. Közben megpuhult a cseresznye, adtam hát hozzá egy darabka vajat, hogy igazán síma legyen. Kiürítettem a serpenyõt egy tálkába, és beledobtam egy bõ evõkanálnyi barna vajat.

Amikor a vaj forró lett, beletettem a körtét a hátoldalával lefele. Süttem vagy 10 percig, amikor megforgattam. Így is pirult vagy 10 percet. Felszeltem a szüzet 3 cm vastag szeletekre, tettem 3 szeletet a tányéromra és rápakoltam egy adag cseresznye akármit. Mellé tettem 2 megsült körte felet, és - mivel egyedül voltam otthon - lelkesen befalatoztam :)

Kívánom, hogy nektek is legyen ilyen ízorgiában részetek.

Tanulság az van:

Nem mindegy, hogy milyen veresbort párolunk be akár a balzsamecettel, akár csak magában. Nekem az elsõ menet egy "NoName" veresbor volt: Báthory Portugieser - akciós a sparban. Nem kívánom ellenségemnek sem!!! Keserû volt, és valahol eltûnt belõle a bor íze.

Ezután egy Teleki Villányi Portugiesert sürítettem be - no ez már finom volt :)

Másik tanulság: ha borozol, tedd félre az éles késeidet ...