Párolt tarlórépa

Harmadik étel gyanánt valami kevésbé szokványosat akartam készíteni a tarlórépából. Először valami curryfélére gondoltam, de egyik általam fellelt recept sem tetszett igazán. Némi spekulálás után egy „keleties” ízvilágú párolt tarlórépa mellett döntöttem.

A főzés az előkészítéssel kezdődött. A rusztikusan megfaragott tarlórépát vastagabb hasábokra, majd 3-4 mm vastag szeletekre vágtam, hasonló vastagságúra vágtam a sárgarépát és a paszternákot is. A paszternáknak – a remek időjárásnak köszönhetően – olyan fás volt a közepe, hogy ki kellett vennem. A vöröshagymát laskára, a kápia paprikát karikára szeltem, a fokhagymát és a gyömbért apró kockákra vágtam.

Kevés olívaolajon megpirítottam a hagymát, majd beletettem a gyömbért, és azt is megfuttattam benne.

A fokhagymát éppen csak felhevítettem, aztán bele is kevertem a curryt. Fele-fele arányban használtam enyhe madrasi és csípős indiai curryport.

Némi hezitálás után – a paprika kivételével – az összes zöldséget beletettem egyszerre. Összeforgattam az egészet, megsóztam, adtam hozzá egy teáskanál cukrot, és felöntöttem egy kevés vízzel. Így utólag belegondolva egy kevés szójaszószt és némi paradicsomlét még elbírt volna.

Fedő alatt közepes lángon fél óra alatt puhára pároltam. A paszternákot. A sárgarépa kemény maradt. Akárcsak a tarlórépa fele, mert a másik fele szarrá főtt. Belekevertem hát gyorsan a kápiát, és fedő nélkül kicsit elpárologtattam a lé nagyját.

A kinézetével nem nagyon dicsekedhetek, de az íze isteni lett. Ez volt melóban az ebédem, köretnek nem ettem hozzá semmit, de így is jóllaktam.

Nem rossz étel ez tarlórépa, de idén ennyi elég volt belőle. Ha valaki venne esetleg egy zacskó magot, felét tegye el a következő évre. Elég lesz annyi is.