így a kamra több szép kelvirágnak adott otthont. Ebbõl egyértelmûen Dubarry-t kell készítenem. Egyrészt, mert még soha nem ettem, sem nem fõztem, másrészt mert tanulni mindig kell valamit.

Elõ hát a Horváth Ilonát - semmi. F. Nagy Angéla - semmi. Magyar Elek - semmi, illetve csak egy bélszínes változat tejmentes besamellel.

Feladtam! Egyszer akarok szakácskönyvbõl fõzni, akkor sem találok receptet. Maradt a jó öreg gugli, ami persze sokszáz találatot dobott ki, tanúsítva, hogy igenis létezik ez az étel. Ezek alapján készült az alábbi recept.

Hozzávalók két személyre (ha már csak ennyien vagyunk):

• 2 szép szelet karaj
• 1 kis vagy fél fej karfiol
• 5 dkg keménysajt (meg egy pici füstölt is volt)
• 3 dkg vaj
• 1 tojás sárgája
• 2 dkg liszt
• tej és egy pici tejszín (pizzaszeletvágó kihagyhatja:)
• kevéske maradék pirított prézli (opcionális)
• kicsi csokor petrezselyemzöld (opcionális)

A karfiolt közepes rózsáira bontottam és nagyon kevés ecetes vízen meggõzöltem.

A karajszeleteket kiklopfoltam, picit sóztam és áthúztam kis liszttel (ez nem tudom mire jó, hiszen szaft nincs, de nem ártott).

Egy pontméretû serpenyõben lehelletnyi kacsazsíron megsütöttem a karajszeleteket szép pirosra.

A darabka vajat felforrósítottam kis feketebors, szerecsendió és só társaságában. Amikor már bugyborékolt, beletettem a lisztet és világosra megpirítottam. Beleöntöttem a kis tejszínt, majd annyi tejet, hogy egy sûrû bechamel mártást kapjak. Reszeltem bele kevés sajtot is. Kicsit lehűtöttem és beleütöttem egy tojás sárgáját, amit jól elkevertem. Az eredeti bechamel mártást általában forró tejjel készítik. Mivel fogalmam sincs, mennyi tej kell bele, nem akartam potyára melegíteni.

Kibéleltem egy kisebb jénai tepsit alufóliával, amit megkentem a mártással, rátettem a két pirosra sült karajszeletet. A karajra púpoztam a karfiolrózsákat, amit meglocsoltam a maradék mártással. Szórtam kevéske prézlit rá és reszeltem további sajtot a tetejére. A petrezselyemlevelet apróra vágva szintén rászórtam. Betoltam a sütõbe, amit 180 fokra állítottam.

Az egész addig volt a sütõben, amig a sajt a tetején pirosra sült (talán 45 perc?).

Persze megint elrontottam a képeket, mert a tálalásról már csak egy életlen kép van.

Jó ízû étel, fogok máskor is készíteni.

A petrezselymet talán érdemesebb a karfiol alá tenni a húsra közvetlenül, mert így - a tetején - bizony kiszáradt.