Valamikor a régmúlt időkben, egyszer tarhonyás hús volt az ebéd Tatán a suliban. Éppen gyakorlatról értünk be, éhesek voltunk, mint a farkas. Faltam én is mohón, mígnem cigányútra ment a falat, és egy púpos kanál tarhonyát ráköhhintettem a velem szemben ülő Vida Karira. Szegényt nagyjából olyan sokk érte, mint akire rádupláznak az őzsöréttel töltött lapátcsövű IZS-zsel.

Tegnap este valami egyszerű, gyors és laktató vacsorára vágytam, főztem hát egy jó lecsós tarhonyát.

Követem már el hasonlót, mikor a rizses lecsót főztem, de tarhonyával egészen más az étel.

Elővettem egy kocka lecsót a fagyasztóból és felmelegítettem. Volt itthon egy pár virsli, még a múlt hétről maradt, mikor a többit megsütöttem feltétnek a zöldbabfőzelékhez. Akadt még 20 centi cserkészkolbász is a fagyasztóban. Cserkészkolbászból 60 centi az adagom reggelire, de egy pár 0,8 m belőle, eltettem hát a maradékot. Felkarikáztam a kolbászárut, és összekevertem a lecsóval.

A tarhonyát megmértem, fél kiló éppen fél liter lett, feltettem hát egy liter vizet két húsleveskockával a gázra, és felforraltam.

A tarhonyát egy kanál zsíron kicsit barnásra pirítottam, majd felöltöttem a „levessel”.

Felforraltam, és beleöntöttem a lecsót is, aztán lefedve betettem az előmelegített sütőbe, és 3-as fokozaton 15 percig pároltam. Kivettem a sütőből, és beleforgattam a tetejére feljött anyagot.

A sütőben további 10 percig pároltam, majd elzártam a gázt és bennhagytam még egy fél órát.

Nagyon laktató lett, alig tudtam megenni, amit szedtem magamnak.