A kert csak úgy ontja magából a sok finomságot, itt a nagy őszi dőzs ideje. Nagyon szeretem a céklát, nem kizárólag savanyúságnak, hanem köretnek és salátának is.

Készítettem már belőle salátát máskor is, de az joghurtos öntettel készült, én meg valami másra vágytam. Végül ismét több, az Interneten fellelhető receptből kombináltam össze a magamét.

Hosszú fajta céklát termesztek, könnyű vele bánni, és bébikorában is gyorsan meg lehet párolni. Almát többfélét választottam, kettő savanykást és egy édeset. A zeller a piacról származik, nálam nem terem rendesen, legfeljebb a zöldjét tudom használni, a gumó amorf görcs lesz.

A zellert az eredeti német V-gyalun zsülienre vágtam, majd forrásban lévő, kissé sós vízben blansíroztam.

A céklát egyben megfőztem, mikor kihűlt, meghámoztam, és szintén felcsíkoztam.

Az almával nem vacakoltam sokat, meghámoztam, a többi tetejére reszeltem, és összeforgattam az egészet.

Az öntethez magvas mustárt kevertem el mézzel, egy kanálnyi olívával és fehérborecettel. Finomra vágott PO-féle füstölt csilivel és egy jó csipet sóval ízesítettem.

Összekevertem a salátát az öntettel, majd egy bő marék durvára tört dióval is megszórtam.

Reggelire ettem egy karéj rozskenyérrel.