Barátunk (akinek dílere van) megajándékozott 13 deka vargányával. Ennyike egy személynek elegendõ, én meg egy személy vagyok, tehát nekiálltam keresni valami receptet hozzá. Az alapötletet Stahl konyhájából merítettem, miszerint kis tejszín bele, az jó, de a többi teljesen saját kreálmány. Stahl muskotályos vargányának hívja, mert egy deci bort fõzõtt bele, de sehol nem említette, hogy muskotályos bort :)

Viszont a muskotályos adta az ötletet, hogy valami gyümölccsel kellene megcsinálni, édes-savanyú irányba elvinni. Kimentem a kertbe, hogy mit fõzzek bele.

Elsõ tekintetem a fügebokorra esett, amirõl leestek a levelek és jónéhány piros gyümölcs mosolyog rajta. Azután az egyetlen tõ Izabella szõlõvel kacérkodtam, de a mag miatt elvetettem a gondolatot. Végül a birskörte tette fel a koronát. Ha már lenn voltam, egy szép szál zsályát is levettem. A konyhában azután még egy marék mazsolát és egy kicsike fokhagymát is hozzátettem a kompániához.

Mindent megmostam és feldaraboltam. A birskörtébõl csak egy kis maréknyit használtam fel. A kedvenc zománcos kisserpenyõmben (öntöttvas) felforrósítottam 5 deka vajat, amibe beletettem a gyümölcsöket és a fokhagymát. Lefedtem és pároltam, míg hallhatóan el nem kezdett sercegni, vagyis lesült zsírjára - ahogy a szakzsargon mondaná. Ekkor beleborítottam a vargányát, csöppet megsóztam és borsoztam és újra lefedtem.

A párolás végén levettem a fedõt, rászórtam a zsályát és ezt is lesütöttem zsírjára. Végül beleöntöttem egy szûk deciliter tejszínt, amit rendesen elkeverve felforraltam.

Készítettem egy pirítóst, amire rápakoltam egy emberes adagot a raguból és jóízûen megreggeliztem. A másik felét egy pici dobozban eljuttattam a barátunknak (akinek dílere van), hogy kóstolja meg.

Fantasztikus volt a birs pikáns íze a füge selymes édességével. Egy egész más világba vitte el a vargánya csodás ízét. Az ajándékozó is nagyon lelkesedett érte.