Bogaramékhoz voltam hivatalos szüretre a közelmúltban. Természetesen nem az ördögien gyors szőlőszedő képességem miatt hívtak, hanem, hogy főznék már ugyan egy gulyáslevest a serény szüretelőknek. Telefonba mondtam be a beszerzési listát – a létszám alapján fejben köböztem ki a kiszabatot – amiben ezúttal kizárólag sertéshús szerepelhetett.

Végül is, annyira nem rossz az sem, gulyásleves meg van annyiféle...

Legelébb tüzet raktam, aztán elindultam szolgafát (vasból) és bográcsot, no meg kellő méretű fakanalat keresni. Végül csak akadt valaki, aki mindegyikről tud, hol lelem. Egy húsosláda fát is odacipeltem, és vékonyabb hasábokra hasogattam, hiszen ez az étel lángolós fát igényel.

Jó sok hagymát pirítottam olajon (azzal kérték B+!), közben kicsit megsóztam, hogy könnyebben összeessen.

Mikor a hagyma kellőképpen megfonnyadt, hozzáadtam némi felcsíkozott TV paprikát és paradicsomot, és azt is megdinszteltem kissé.

Ahogy a zöldségek kellőképpen megpuhultak, beletettem a felkockázott lapockát, és alaposan körbepirítottam.

Megszórtam jóféle pirospaprikával, összekevertem és felöntöttem kevés vízzel. Frissen őrölt borssal, őrölt köménymaggal, pár babérlevéllel fűszereztem. Belezúztam fél fej fokhagymát, és megsóztam.

Pár sárgarépát, petrezselymet, egy kis zellert és karalábét karikára vágtam. Mikor kezdett puhulni a hús, hozzáadtam.

Amint a zöldségek is kezdtek puhulni, leszűrtem a felkockázott krumplit, beleöntöttem, majd felöntöttem némi vízzel. Felforraltam, és utánasóztam. (A sózás még több alkalommal előjött a főzés során, de én úgy vagyok vele, hogy inkább többször sózok, minthogy egyszer elsózzam.)

Felütöttem három tojást, sóztam, majd liszttel nokedli sűrűségűre kevertem.

Ahogy a krumpli már nem volt kőkemény, beleszaggattam kanállal a nokedlit.

Pár percig rotyogtattam, aztán félrehúztam a tűzről, és még fél órát hagytam állni.

Mikor kész lett, még maradt időm szétnézni a szőlőben.