Van egy empirikus megfigyelésem. Ha a gasztroblogokban és a mindenféle magazinokban elszaporodnak az ilyen és ehhez hasonló képek:

...az már kérlelhetetlenül a nyár végét jelzi. Ekkor jön el igazán a lecsó ideje! Valójában inkább akkor, amikor az első szabadföldi paprika, paradicsom megjelenik, tehát már egy ideje tart a lecsószezon.

Készül egy riportom, amiben nagyon sok embert kérdezek meg arról, melyik ételt tartja igazán, jellemzően magyarosnak - többen a lecsót nevezték annak. Pedig, ha jobban belegondolunk, a környező népek mind felfedezték, hogy a paprika-paradicsom-hagyma alapra micsoda remek ételeket lehet alapozni. A nemzeti, regionális jellegek meg abból adódnak, hogy ezeket kik mivel színesítik, mihez társítják.

A lecsó műfajban divatos irányzatokat is megfigyelhetünk. Az utóbbi években erősödött a ratatuille, vagyis a mediterrán lecsó térnyerése. A G barátunk ma erre a keresőszóra 9100000 találatot hozott, ebből 292000 magyar nyelvű. A tökös lecsóra meg 31500 találat adódott. Ebből is látszik, hogy a ratatuille trendi dolog, a tökös lecsó meg nem annyira.

Arra a jelenségre is felfigyeltem, hogy manapság minden főzni szerető férfinak van egy tuti/nyerő lecsó a tarsolyában. Amit legfőképpen bográcsban szeret megfőzni, éhes családja és barátai épülésére. Én sem vagyok ez alól kivétel, nekem is van sajátom, ami annyira egyedi, mint egy Emaj7 akkord, legalábbis máshol még nem találkoztam vele. Azok kedvéért, akik idáig elolvasták a posztot, belemennék a részletekbe.

Az én lecsóm tulajdonképpen a padlizsános zakuszka ízvilágát jeleníti meg, lecsó textúrával. Tudom vega változatban is készíteni, de izgalmasabb az az eset, amikor a főzést húsos füstölt szalonna aprításával kezdem. A hozzávalókat egy képen bemutatva:

Én így készítem:

A felkockázott sós szalonnát kiolvasztom, majd a forró zsírba dobom a húsos szalonnakockákat. Ha sok lett a kisült zsír, leöntök belőle. A pörcöt vagy kiszedem, vagy bennehagyom.

A forró zsírba 2-3 fej felkockázott hagymát vetek, majd üvegesre párolom. Én mindig üvegesre párolom a hagymát egyébként. És sok ételnél, így ennél is a hagymánál sózok. Majd hirtelen hozzáadom a felkockázott padlizsánt. Régebben meghámoztam, ma már nem. Először fedő alatt, majd fedő nélkül, óvatosan kevergetve párolom tovább.

Amikor a padlizsán szinte jó, teszek hozzá frissen törött fehér borsot és 2-3 babérlevelet.

Tovább szaporítom a bogrács tartalmát paradicsommal és apróra kockázott paprikával. Rendszerint csípős zöldpaprika is kerül bele. Először fedő alatt, majd fedő nélkül, kevergetve párolom tovább, egy sűrű konzisztencia eléréséig.

Ehetjük rusztikus barna kenyérrel, puha fehérrel, de még lepénykenyérrel is. Biztató kísérleteket folytattam a török joghurtos lepénykenyérrel, erről nemrég a Pásztortűzön írtam.