A múltkori gombóc után úgy gondoltam, hogy ezt a krumplis dolgot tovább kellene vinni. Egyrészt nagyon finom volt, másrészt igencsak szeretem, és nem utolsósorban itt a burgonyaszüret ideje. A hosszú hétvégén felszedtem az összeset, véget ért az ínség.

Némi tanakodás után úgy döntöttem pogácsát készítek. Körülnéztem az Interneten a receptek után. Nem mintha receptből kellene főznöm, de úgy gondoltam, ha már magam is közreadok egy receptet, legalább pontos adatok szerepeljenek benne, hátha meg is akartja sütni valamelyik lelkes olvasó. Hiba volt. Nem olyan nagy, de hiba. A burgonya-liszt arányok olyan változatossággal burjánzanak a világhálón, mint az ecetmuslinca alfajai, valóságos biodiverzitást képeznek a gasztronómia ökoszisztémájában. Néhány példa (krumpli:liszt): 100:50; 30:50; 150:40; 40:40. Nem maradt más hátra, mint a kísérletező főzés: adagoljuk az anyagot érzés szerint, aztán ha nem sikerül, majd jól letagadjuk, a nyájas olvasó meg legfeljebb bénának gondolja magát.

Természetesen a kisördög megint nem hagyott nyugodni, egy szimpla burgonyás pogácsa olyan snassz lett volna. Sokat morfondíroztam, hogy mivel dobhatnám fel. Az egyik kedvencem, az együtt sülő füstölt szalonna és hagyma illata jutott eszembe, ez lett a csavar, amit később még egy tekerés követett.

Nos az alábbi receptúra gondos (kábé) mérések felhasználásával készült, és ígérem, hogy nagyon finom lett. Ugyanakkor hozzátenném, hogy nincs két egyforma liszt és burgonya, tehát a recept megismételhetetlen.

Hozzávalók:

1 kg (nyersen) burgonya

1 kg liszt

20 dkg vaj

175 g natúr joghurt

5 dkg élesztő

2 pikoló vagy 1 XL-es tojás

20 dkg kolozsvári szalonna

10 dkg vöröshagyma

só

Esetleg: szeletelt bacon

A saját kertemben termett, egy másik kedvenc burgonyaféle, az Impala. Igen korai fajta, a forgalmazó szerint igényli a gyakori és bőséges öntözést. Sem gyakori, sem bőséges nem volt. Sem öntözés. A „gerillakertben” a talajerő-utánpótlásra sem fordítottam különösebb figyelmet, volt vagy 15 kiló NPK műtrágya, ami tavaly csőtöréskor elázott a pincében, abból morzsoltam alá. A dobozban 50 szem minigumó volt, 1350 forintért. Június végétől, összesen nagyjából 20-25 kg gyönyörű krumplit szedtem fel. Sütve és főzve is remekül bevált.

A kolozsvári szalonnát és a vöröshagymát nagyon apróra vágtam.

Az élesztőt összekevertem a joghurttal.

A krumplit megfőztem, és áttörtem.

Hozzáadtam a vajat, hogy elolvadjon.

Beletettem a szalonnát és hagymát, és összedolgoztam.

Hozzáadtam az élesztős joghurtot és a két jércetojást, majd összekevertem.

Beleöntöttem mintegy 95 dkg lisztet, bőven sóztam, és lágy tésztát dagasztottam belőle. A többi liszt a deszka meghintésénél és a pogácsaszaggató mártogatásánál fogyott el.

Belisztezett deszkán 2 cm vastagra nyújtottam a tésztát, és késsel egy irányban bevagdostam. A kedvenc szaggatómmal pogácsákat szaggattam belőle, a tepsibe sorakoztattam, és megkentem felvert tojással.

A sütőben 4-es fokozaton pirosra sütöttem.

A szaggatásnál leesett darabokat újból összegyúrtam, de mivel nem volt kedvem megint pogácsát szaggatni belőle, mást eszeltem ki. Kinyújtottam a tésztát, és beterítettem szeletelt baconnel. Feltekertem, és szeletekre vágtam, mint a kakaós csigát. A pogácsák mellé fektettem a tepsibe, megkentem tojással, és megsütöttem.

Igen jó lett, és pár tanulsággal szolgált is a recept.

1 A szalonna és a hagyma nyugodtam lehet kétszer ennyi.

2 Sürgősen be kell szereznem egy kemencét, ott lehetne tökéletesen elkészíteni ezt az ételt.