Franz Schubert „Pisztráng ötösében” ugyan a cserről dalolnak, de hát a Bükk hegység nem arról a fáról híres. Patakcsobogás és pisztráng azért volt.

Évente egy alkalommal - többnyire tavasszal-nyár elején - erre a vidékre szólít a munkám. Igyekszem úgy intézni, hogy jusson idő egy kis kikapcsolódásra is.

Úgy alakult, hogy dél körül már Miskolcon voltunk, és reggelig ráértünk. Gyors bevásárlás után Lillafüredre indultunk.

A villamos-végállomáson valami különösre figyeltünk fel, gyorsan arra is kanyarodtunk. Egy 1959-es, gyönyörű állapotban lévő Ikarus 31-es állt a parkolóban.

Kicsit odébb a LÁEV telepén a Lilla nevű gőzöst fedeztük fel. Jól kicsodálkoztuk magunkat, aztán meg sem álltunk a pisztrángtelepig. A már-már kötelező Palotaszálló-vízesés-Hámori tó programot nagy ívben kihagytuk.

Úgy tűnik, a pisztrángtelep és az Erdei halsütő jól prosperál, most is tömve volt. Egy bárkára hajazó terasszal bővítették a kerthelyiséget - amiről persze nem tudtam egy jó képet lőni - és számos helyen látható a fejlesztés, többek közt a recirkulációs rendszer. A közeli medencékben aranypisztrángok, kicsit odébb növendékhalak voltak.

Halat nem vettünk, bár a tiszta vízben tartott ponty 950 forintért megmozgatta a fantáziámat. Érdekes volna egyszer kipróbálni, milyen lehet az a majdnem „vegytiszta” ponty.

A kanális partján a miskolci Vasasztal társaság támogatásával állított szobrot csodálhattuk meg. A gondosan kimunkált szobor – stílszerűen – egy vidrát és egy pisztrángot ábrázol. Mondjuk, a vidra láttán az jutott eszembe, hogy az állat mamája egy rozmárral léphetett félre.

Leparkoltunk, megvettük a napijegyet, aztán megindultunk a Garadnán lefelé. A környezet gyönyörű, a vízcsobogást és a madárcsicsergést csak néha törte meg a kisvasút zakatolása.

A halak sorban jöttek, volt sebes és szivárványos is, némelyik megütötte a méretet, de a C&R jegyében mindegyikük visszakerült a patakba.

A patak mentén rengeteg mogyorófa volt, mindegyik tömve terméssel, jó lenne ősszel eljönni pár napra egy kis erdei csemegéért.

Az egyik bokor alatt érdekes növényt fotóztam.

Egy forrásnál kocsi parkolt, vagy kétszáz liter vizet raktak be kannákban a csomagtartóban. Másnap mi is megtöltöttük a flakont, jól jött hazafelé a tiszta, hideg, jóízű víz a nagy melegben.

Estére kelve, mikor ideje volt visszaindulni a kocsihoz, rájöttünk, hogy lementünk a térképről. A pár órás lassú ereszkedés során olyan messzire jutottunk, hogy a visszaút komolyan igénybe vett minket.

Másnap délelőtt is volt még egy kis időnk, de beborult, és igen csak lógott az eső lába, inkább hazaindultunk. Félúton voltunk a főváros felé, mikor a hírekben bemondták, hogy egyórás felhőszakadás volt, tűzoltók szivattyúznak mindenfelé.