Egy szomszédunk megjelent másfél kiló gyönyörű meggyel. Neki előbb érik a meggy, mint az én májusi cseresznyém! Egyedül vagyok még itthon, meggyet én nem eszem nyersen (túl savanyú), addig meg nem áll el, mire a feleségem hazajön. Meggybefőttnek kevés.

Akkor legyen belőle valami lekvárszerűség. De nem szokványos. Unortodox.

Minden szakácskönyvem közel kilónyi cukrot írt elő egy kiló meggyhez, valamint hosszú főzési időt. Ezt azért sokalltam, legyen kevesebb cukor - a hosszú főzés maradhat és adjunk egy csavart hozzá.

• 1,25 kg magozott meggy
• 45 dkg cukor
• 1 dl juharszirup
• 6 kisüveg

A meggyet leszáraztam és tisztára mostam.

Elővettem a jó öreg meggymagozót, amiben már vagy tízszer cseréltem gumit, és kimagoztam a meggyet.

Mondani sem kell, hogy kb 1/5-ében benne maradt a mag... Ezt kézzel kivarázsoltam a végén.

A kimagozott meggyet egy lábasba tettem, rászórtam a cukrot. Elővettem a hűtőben már évek óta várakozó juharszirupot, és egy decinyit még a meggybe öntöttem.

Hagytam a meggyet egy órát állni a cukorban, mielőtt bekapcsoltam a lángot.

Felforraltam és kis lángon rotyogtattam két órán át. A végeredményben a meggyhús annyira összeesett, hogy nekiestem a botmixerrel - legyen akkor síma!

Lett belőle 6 kisüveg, ami keményre bezselésedett, pedig nem adtam hozzá semmi zselatint.

A maradékot megkóstoltam, és jóváhagytam a juharszirupot. Remekül harmonizált a meggy savanyú ízével.