Van egy Izabella szõlõtõkénk a kertben. Tavaly már vettem egy hordót is a feleségemnek, mert ez az õ szõleje - hogy legyen hova tenni a sok bort. Érteni persze nem értünk hozzá, ebben teljesen rászorulunk az alsó szomszédasszonyra, aki nem bírja nézni, mit bénázunk össze egy tõke szõlõvel! Már néhány éve ilyentájt átjön, hogy ezt így nem lehet, õ ezt nézni sem bírja, de az õ oldaláról nem éri el az összes hajtást. Szóval alaposan kikapunk tõle, de cserébe szépen megvágja/csipkedi a hajtásokat. Tavaly már volt is rajta vagy 8 fürt! Idén viszont a legnagyobb hõség közepén jelentkezett, hogy dolgozzunk. Feleségem persze sehol (állítólag érettségiztetett). Jól megritkítottuk a növényt, a fürtök egyszerre láthatóvá váltak. Érdemes volt vele dolgozni (csak a napszúrás nem volt a legjobb érzés).
Hozzájutottam tehát rengeteg levágott szõlõlevélhez. Olvastam, hogy ebbe keleten húsokat töltenek, mint itthon a káposztába. Ezt ki kell próbálnom! Irány a szakácskönyvek halmaza. A tõtike/töltike névre emlékeztem, így kerestem hát. Az elolvasott receptrengetegbõl leszûrtem a közös többszöröst, és nekiláttam megalkotni a saját receptemet.
Csak kis adagot készítettem:
- 30 dkg darált marhahús
- 2 fej hagyma
- 8 dkg fõtt rizs
- 2 szelet bacon szalonna
- egy marék egres
- 1 tojás
- 2 pirinyó fej fokhagyma
- kapor
- kakukkfû, csombor, zsálya, oregáno
- 18 szõlõlevél
- 2 dl alaplé
- 1 pohár aludtej
- 1 evõkanál liszt
Az egrest a sok recept által hivatkozott mindenféle savanyító anyag (citrom, ecet, churut) fúziójaként használtam és nem bántam meg. A fûszereket a kert határozta meg, mit találok benne. A fokhagyma már az idei, de még csak ekkorkák vannak. A fõtt rizst pedig a hûtõben találtam - fõznöm sem kellett.
Ilyen indítással persze könnyû dolgom volt. Elsõ dolgom a szõlõlevelek kierezése lett volna, de nem nagyon sikerült a vastag ereket kivagdosni belõle. Persze elõvehettem volna a filézõ késemet, de ez csak most jutott eszembe. Egy pár liter vizet felforraltam a teraszon, és belemártottam a leveleket a száruknál fogva. Ennek elsõdleges célja, hogy a megpuhult levelekkel könnyebb lesz becsomagolni a tölteléket. nem megvetendő az sem, hogy a leveleket teljesen letisztítja.
Következõ lépés a töltelék maga. Az egyik hagymát apróra vágtam és a fokhagymával együtt megpároltam kis zsíron. Ezalatt megaprítottam a fûszernövényeket is és mindezt a darált marhára tettem. Beleütöttem egy tojást is és alaposan összedolgoztam a kis fõtt rizzsel együtt. Persze sóztam, borsoztam meg adtam hozzá csöpp majorannát - azt én mindig teszek minden darált húsba.
A másik hagymát is felkockáztam, és egy öntöttvas lábas aljára tettem (ezt a lábast használtam a teraszon a levelek forrázásához is). Betakartam a két szelet bacon szalonnával. Elõvettem a tölteléket, hogy most pedig megtöltöm a tõtikéket.
Két fotósorozatot is bemutatok, hogyan töltöttem a leveleket. Az elsõ alkalommal megsérült közepû szõlõlevél volt a burkolás tárgya.
Ezeket a lábasba az alapozásra raktam szorosan egymás mellé
A következõ sorozat ép szõlõlevelekkel futott le, de azért azok is a lábasba szorultak!
Mire az összes levél betöltésre került, nem is maradt töltelék. Ritka alkalom, ha minden passzol!
Felvagdostam az egrest kicsit meg némi csombort és egyéb zöldfûszereket, és a tõtikék tetejére szórtam.
Rátettem a 2dl-es alaplét a csodahüttõbõl, amit mostanság készítettem és felöntöttem vízzel, hogy éppen eltakarja a leveleket.
Kapott még két ág kakukkfüvet és rotyogott a teraszon másfél órát fedõ alatt kislángon (200 W). Közben elmentem szomszédolni, de bíztam a rezsó órájában :)
Kivettem belõle a tõtikéket egy tányérra.
Az aludtejet kikevertem egy csapott evõkanál liszttel és behabartam vele a maradék levet.
Botmixerrel alaposan pépesítettem a hagyma/egres/bacon/aludtej levet és visszatettem bele tõtikét, majd egyet rottyantottam rajta.
Körítést nem készítettem hozzá, mert fogalmam sem volt róla, mi passzolna. megettem csak így magában.
Felvágva is jól mutatott, az íze pedig fenomenális volt! Ment is a maradék a dobozban a hûtõbe:
Konklúzió (mert az minden új éteknél van):
Kisebb szõlõleveleket célszerûbb használni, mert a kisebb tõtikék ízesebbek és nem olyan erõszakos a szõlõlevél íze bennük.